Egy nap a szupervulkán tetején - Yellowstone
2014. augusztus 28. írta: zdyzs

Egy nap a szupervulkán tetején - Yellowstone

Június 17. - 457 km

A Yellowstone Nemzeti Park nem véletlenül a leghíresebb a világon. A föld mélyén rejtőző szupervulkán (bővebben erről az előző posztban, annak is a közepe felé) olyan földöntúli képződményeket hozott létre, amit egy életben egyszer meg kell nézni.

Ystone - hőforrsá2.jpg

Az egyik hőforrás

Zsuzsi nem tudta, hogy rosszul jár az apartmanban az óra, így korán keltünk és már 8-kor a Yellowstone Nemzeti Parkban voltunk. Először az északi bejárathoz legközelebb eső Mamut Hőforrásokat (Mammoth Hot Springs) néztük meg. Ebben a hőforrásban a víz mennyisége állandó, de a hely, ahol feltör és végigfolyik, az időről időre változik. Na, most már eléggé máshol van, mint a sétapallók, ideje lesz azokat áthelyezni. Emiatt egy darabig nézegettük a hőforrás által jobbára már „elhagyott” teraszokat, de viszonylag hamar továbbálltunk. Egyetlen terasz volt igazán szép. Hófehér volt a talajból kioldott mészkő lerakódása miatt, néhol pedig a szivárvány színeiben tündöklött a színes termofil baktériumoktól.

Ystone - mammoth hot springs_1.jpg

Ez a Mammut-hőforrás egyik része. Olyan, mint nálunk Egerszalók

Eldöntöttük, hogy azon az úton megyünk le dél felé, amin tegnap feljöttünk (tudtuk, hogy ott építik az utat, hiszen láttuk, és arra számítottunk, hogy emiatt később biztosan nagy dugók lesznek), és majd a keleti oldalon megyünk vissza fel északra. Egy helyen lassítanunk kellett az útépítés miatt, szerencsére, mert így éppen egy hatalmas bandukoló bölény mellett araszolhattunk. A kiadott anyagok szerint bölényt nem szabad 25 méternél jobban megközelíteni, én gyalog nem is tenném.. Óriási állatok ezek, én nem tudom hogyan mertek az indiánok egy szál lándzsával szembeszállni velük. Persze tudom, az éhség nagy úr, de akkor is.

ystone - bison_1.jpg

Az ezt követő nagy útépítés miatt viszont a korai időpont ellenére is meg kellett állnunk pár perce. Na ez is nagy szerencsének bizonyult: a kocsiból kiszállva ugyanis láttunk egy grizzly mamát a bocsával játszani a réten. Még alig töltöttünk egy órát a parkban és már láttunk a három legfontosabb állatból kettőt! És még nem is esett eddig. Jó napnak ígérkezik ez ma!

Ystone - grizzly_1.jpg

Dél felé menet Norrisnál megálltunk, de ott már elég rossz idő volt (konkrétan szállingózott a hó – júniusban!!!), és kiderült, hogy sokat is kellene gyalogolni ahhoz, hogy lássunk valamit, így tovább indultunk dél felé. Innen már zuhogó esőben mentünk végig azon a szakaszon, amit már tegnap láttunk. De végül is ezt a szakaszt már láttuk.

Mire az Old Faithful-hoz értünk szerencsére elállt az eső, és így végig tudtuk járni a leghíresebb Felső Gejzír Medencét (Upper Geyser Basin).  A világ aktív gejzírjei itt találhatók a legnagyobb sűrűségben és mennyiségben. Itt is pallókon megy az ember, és a néhány kilométeres úton számtalan gejzír, hőforrás és forrongó medence van mindenfelé. Sok éves megfigyelőmunkával a szakemberek azt állapították meg, hogy néhány gejzír sajátos módon viselkedik kitörés előtt, amiből lehet a közelgő kitörésre következtetni. Sajnos ezek a tulajdonságok változhatnak az idők folyamán. Úgyhogy zömmel a szerencse dönti el, ki melyik nap melyik gejzírt látja. Van olyan gejzír, ami 60 méternél magasabbra lövelli fel a vizet, és van olyan is, ami mikor kitör, akár 15 órán át is onthatja a forró vizet magából. Más gejzírek több-kevesebb rendszerességgel törnek ki. Az Old Faithful se nem a leggyakrabban kitörő, se nem a legmagasabbra lövellő, jelentőségét az adja, hogy a nagy gejzírek közül az ő kitöréseit lehet a legjobban megjósolni, na meg ki is lehet várni.

ystone - old faithful2.jpg

Az Old Faithful gejzír

A Felső Gejzír Medence pallóin sétálva persze nemcsak gejzíreket lát az ember, hanem más csodálatosan izgalmas geotermikus jelenségeket is. Vannak például hőforrások: kis tavak, amikben szinte forrásban lévő víz van, s melyek a bennük élő baktériumok miatt csodás színekben pompáznak, vagy éppen hihetetlenül világoskékek, ha annyira melegek, hogy baktérium sem él meg bennük. Vannak ezen kívül fumarolák is: ezek a park legforróbb területei, melyek folyamatosan gőzt lövellnek ki magukból, sokszor Hitchcock-filmbe illő hangaláfestéssel. És persze vannak iszapvulkánok is, melyek az elszökő gázoktól néha penetráns bűzt árasztanak. Többféle túrát lehet itt tenni, akár egy egész napot is el lehet tölteni itt is. Mi végül a Hajnalka-medencéig (Morning Glory Pool) mentünk el, s a körutat úgy intéztük, hogy éppen visszaérjünk (kis futással) az Old Faithful egyik kitörésére. Most szerencsénk volt, nem esett az eső, így szárazon végignézhettük ezt a valóban gyönyörű természeti jelenséget.

ystone - morning glory.jpg

Az a teljesen valószerűtlen képződmény a Morning Glory hőforrás.

Mielőtt visszaszálltunk volna a kocsiba, még elmentünk megnézni a nevezetes Old Faithful Inn nevű szállodát, mely a park legnépszerűbb szálláshelye. „Történelmi” épületnek számít az 1903-4-ben épült hotel, melyet a világ legnagyobb rönkfaépületeként tartanak számon.  A több mint 23 méter belmagasságú lobbiban egy hatalmas, körbejárható, kőből épült hatalmas kandalló van (tulajdonképpen egy óriási kémény, amelynek széles alján van négy nyílás), melynek három oldalán is kényelmes bőrkanapék és fotelek helyezkednek el, hogy sokan élvezhessék egyszerre a pattogó tűz látványát. A hotelben pénzért túrát is lehet tenni. A legolcsóbb kétágyas, fürdőszoba nélküli (!) szobák is 100 dollár felett kezdődnek (plusz kb 30%adó), egy lakosztály 500 dollár felett van, mindez TV és légkondi nélkül, mert az egyik szobában sincs. Nekem egyik sem hiányozna, látványnak ott a csodás park, légkondi meg itt tuti nem kell, olyan meleg soha nincs.

ystone - OF inn kandalló.jpg

Az Old Faithful Inn gigantikus kandallója.

Mostanra megéheztünk, kerestünk hát egy piknik helyet az ebédhez. Úgy gondoltuk, a Yellowstone-tónál hangulatos lenne, de egyébként számtalan piknik hely van a parkban mindenfelé. Ahhoz hogy elérjük a tavat, át kellett mennünk a Craig-hágón (Craig Pass, 2518 m), és háromszor is át kellett kelnünk a kontinens vízválasztóján (melynek egyik oldalán a Mexikói-öbölbe/Atlanti-óceánba, a másikon a Csendes-óceánba ömlenek a folyók). Végül találtunk piknik helyet a tónál, de olyan hideg volt, hogy Zsuzsi gyorsan csinált a gyerekeknek szendvicset, akik azután beültek a kocsiba megenni. A felnőttek azonban hősisen dacoltak kint a hideggel (több takaróval együtt). Őket kárpótolta a gyönyörű látvány. A Yellowstone-tó Észak-Amerika legnagyobb magaslati (2000 m feletti) tava, több mint 200 km a kerülete. Átlagos mélysége 40 m körül van, legmélyebb pontján azonban 125 m mély.  A tavon egyébként lehet csónakázni és horgászni, vannak a partján túrautak, vadlesek, na és persze számos hidrotermális jelenség.

A piknik után újabb hágó következett (Dunraven pass), ezúttal 2700 m magasan voltunk. A park zöme egyébként egy fennsíkon helyezkedik el, mely kb. 2400 m tengerszint feletti magasságon van. Ezt veszik körül a Sziklás-hegység 2700-3500 m magas hegyei. A park legmagasabb pontja a 3462 m magas Sascsúcs (Eagle Peak).

Az út mellett többfelé láttunk kiterjedt leégett területeket. Tudni kell, hogy a természetben a tűznek jótékony hatása is van. Itt a parkban található erdők 80%-át adó csavarttűjű fenyő (lodgepole pine – ez tuti nem tükörfordítás) tobozait például gyanta zárja le, mely csak a tüzek által okozott nagy hő hatására képes megolvadni, és így megnyitni a magokat útját – tehát a tűz elengedhetetlen a fenyő szaporodásához. A parkban nem is oltanak el minden tüzet – ez a „modern tűzmenedzsment”.  A park történetének legnagyobb tüze 1988-ban volt, ami a park területének több mint egyharmadát (3212km2) érintette. Emberi erőfeszítéssel nem is sikerült teljesen eloltani, a megváltást végül a szeptemberben megérkező havazás hozta meg.

 A parkban nem csak tűzben pusztulnak el fák. Sokfelé láttunk olyan fákat, amik csak kopáran álltak, minden látható ok nélkül. Később megtudtuk, hogy ezek a fák gyakorlatilag megfőttek. A park földjében sokfelé folyik forró víz, aminek iránya nem állandó. Ha éppen arra folyik, ahol fák állnak, akkor a fák gyökerét megfőzi és az elhal, ami természetesen az egész fa halálához vezet. Ezek a meredező vagy fekvő halott fák nagyban hozzájárulnak a táj „holdbéliségéhez”.

 ystone - megsült fák.jpg

Itt láthatjuk a "megfőtt" fákat. Bónuszként egy bölény.

Még egy valamit szerettünk volna a gyerekeknek megmutatni a parkban, a Yellowstone-kanyont a Yellowstone-vízesésekkel. A nemzeti parkban egyébként közel háromszáz 4,5 méternél magasabb vízesés van, de a leglátványosabbak a Yellowstone-vízesések, egyrészt nagy vízhozamuk (legnagyobb a Sziklás-hegységben), másrészt magasságuk miatt. A Yellowstone-folyó a Yellowstone-tó vizét vezeti el észak felé, s egy gyönyörű kanyont vágott magának a sárga kőzetben.  Innen is van a neve. A felső vízesés 33m, az alsó 94 m magas. Sok művészt megihlettek ezek a vízesések, nem csoda.

ystone - lower falls.jpg

Az alsó Yellowstone-vízesés. A poszt végén a galériában még vannak képek. Kattintsatok!!!

Lassan búcsút kellett mondanunk a parknak, folytattuk hát utunkat tovább észak felé. Láttunk szarvasokat, no meg sok bölényt. Azt már megfigyeltük, hogy ha lassul valahol a forgalom, vagy ha sok autó áll az út mellett, akkor ott mindig valamilyen állatot néznek az emberek. Legtöbbször szarvast vagy bölényt. Mi már általában meg sem álltunk ilyen helyeken, hisz mindkettőt láttunk már nagyon közelről. De ahogy itt autóztunk, egyszer csak láttuk, hogy két vadőr autó is áll az út mentén és a vadőrök irányítják a forgalmat, annyi az ember. A kíváncsiság győzött, megálltunk, mint kiderült egy fekete medvét néztek az emberek.

Búcsúzóul még megnéztük a Torony-vízesést (Tower Falls), mely a nevét a mellette emelkedő „sziklatornyokról” kapta. Mielőtt kiértünk a parkból, még hegyi kecskéket is láttunk. (A Birka-hegyen egyébként J).

Nagyjából hat óra volt, mire elhagytuk a parkot, remek nap volt ez. Akkor még nem tudtuk, milyen viszontagságok várnak ránk este, így gondtalanul élveztük az Ausztriára emlékeztető festői tájat: a nagy zöld legelőket (sokat locsolnak egyébként, ami azért rettenetes pazarlás – locsolni a legelőt?!) a háttérben havas hegyekkel, a csodás kék eget és a bárányfelhőket.

(Innentől kezdve szálláskeresési kálváriánk plasztikus leírása következik.Akit esetleg nem érdekel részletesen hogyan szívtunk egy számunkra addig ismeretlen amerikai kisvárosban másfél órát, az görgessen nyugodtan a poszt végén levő képgalériára. Azt mindenképpen érdemes megnézni)

Az út során Motel6-es foglalásainkat foglaláskor nem garantáltuk (nem adtuk meg a hitelkártyánk számát), hanem mindig csak előző nap hívtam fel a szállást, hogy megmaradjon a foglalásunk. Egy nem-garantált foglalást ugyanis csak este 6-ig tartanak. Sajnos a nemzeti parkból valami miatt nem tudtuk telefonálni. Nagyon nem izgultam, hiszen a semmi közepén levő messze nem világhíres Bozeman (ugye mindenkinek ismerős? Neeem? Naaa, gondolkodjatok egy kicsit! Még mindig nem ugrik be? Eddig nekünk sem) városában volt foglalásunk. Azért ott, mert a Yellowstone környékén pofátlanuk lenyúlják a turistákat, legalább kétszer annyiba kerül minden szállás. Így én inkább messzebb foglaltam, úgyis arra kellett mennünk. Bozeman annyira az isten háta mögött van, gondoltam, ott biztos nem dübörög a turizmus. Hogy én mekkorát tévedtem!

Fél nyolckor értünk az eddig legjobban kinéző Motel6-be, ahol az idősebb recepciós hölgy sajnálkozva közölte, hogy már eladta a szobánkat másnak és a motel teljesen tele van! Leforrázva kértem, ajánljon nekünk mást. Több telefon után mondta, hogy a Lewis & Clark Hotelben van egy szoba. De akkorra már hárman vártak mögöttem, ugyanúgy szállást keresve. Hadarva elmondta, hogyan jutunk el a szállodába. Nem mondom, hogy teljesen megértettem, de nem izgattam magam, Amerikában mindig lehet szállást találni – gondoltam magamban. Át is csorogtunk a szemközti motelbe, ahol szintén nem volt egyetlen szabad szoba sem. A következőben sem. Meg a következőben sem. Meg az azután következőben sem. Elindultunk tehát megkeresni a Lewis & Clark Hotelt. A kevéssé világos útbaigazítás miatt ez nem ment könnyen, viszont legalább minden utunkba eső hotelnél és motelnél megálltunk. Ezekből elég sok volt, de hamar feltűnt, hogy mindenütt ugyanazokkal az arcokkal találkozunk, akik szintén szobát keresnek. Sehol nem volt üres szoba,

Visszamentünk tehát a Motel6-be, remélve, hogy a segítőkész hölgynek talán már több ideje van. Így is volt, ismét felhívta a L&C Hotelt és a lelkükre kötötte, el ne adják a még mindig meglévő szobát. Annyit tudott elérni, hogy 15 percig tartják nekünk a helyet. Útközben megláttunk egy motelt „Vacancy” felirattal. A családot a kocsiban hagyva bementem, de kiderült, csak egy szobájuk van. Na, most már tényleg irány a Lewis & Clark Hotel, amely nagyon hangulatos lobbival rendelkezett és volt is szobájuk, de csak dohányzó. A recepciós hölgy viszont felajánlotta, hogy a kb. 50 km-re levő következő városkában levő testvérhoteljükben van még nemdohányzó szoba. Miközben tárgyaltunk, ketten is hívták szobáért és mögöttünk is állt egy úr, aki szobát keresett. Végül kiegyeztünk a Three Forks-ban levő hotelben egy szobában 110 dollárért (ez majdnem duplája volt a Motel6 árának). Az úr megkapta a dohányzó szobát, a telefonban levő család pedig a másik hotelben az utolsót. Leemelték a kártyánkról a pénzt és mehettünk utunkra.

Vigasztalásul vacsiztunk egy nagyot az Applebeesben (most először ettünk valahol másodszor – comfort food), majd elautóztunk Three Forksba, persze mire odaértünk majdnem 11 óra volt. Álmomban sem gondoltam volna, hogy egy ilyen totál ismeretlen városkában, mint Bozeman (egy életre megjegyeztük a nevét) kanosszát fogunk járni azért, hogy legyen hol aludnunk. Végül lett, de még egyszer nem kívánom magamnak (és családomnak, akik egyébként meglepően jól tűrték) a több mint egy órás szobakeresést. Maradok annál, hogy előre foglalok mindent!

 

A bejegyzés trackback címe:

https://usaroadtrip2014.blog.hu/api/trackback/id/tr286645959

Trackbackek, pingbackek:

Trackback: Kicseszett Fővárosi Törvényszék 2014.08.30. 09:12:22

  A törvények betartásának látszatával működtök, de közben a bankokhoz hasonlóan éppen ellenkezői vagytok annak, aminek lennetek kellene. A bankok nem védik és gyarapítják a pénzünket, hanem trükkösen ellopják. Sőt még más vagyonunkat is, ha nem védjü...

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Hefe 2014.08.30. 03:49:04

"A kiadott anyagok szerint bölényt nem szabad 25 méternél jobban megközelíteni, én gyalog nem is tenném.. Óriási állatok ezek, én nem tudom hogyan mertek az indiánok egy szál lándzsával szembeszállni velük, főleg mikor ezrével dübörögtek feléjük a prérin. Persze tudom, az éhség nagy úr, de akkor is."

nyilvan nem egy tizezres, vagtato csorda kozepebe alltak be szkanderozni.
süti beállítások módosítása