Június 18. – 489 km (Zsuzsi)
(Hogy hol van Kalispell? Montana államban, ez az utolsó nagyobbacska város a Glacier Nemzeti Park előtt ahol volt Motel6. Azért választottam szállásunkat itt - Paco)
Mint kiderült a Lewis and Clark Motel, ahova előző este annyi viszontagság után megszálltunk, szintén„történelmi” helynek számít. Az épületet 1908 körül építették és Milwaukee Railroad Clubhouse néven működött. Hálószobákból és egy étkezőből állt, itt szállásolták el egy vasúti társaság személyzetét. A ház később bezárt, mert már nem volt szükség a személyzet elszállásolására. A 60-as évek elején William Sabena megvette az épületet, és a mai helyére, a városka főutcájára, szállíttatta(!), hogy szállodává alakítsa. Felújíttatta, kicsit átalakította, hogy megfeleljen hotelnek, és amolyan családi szállodát csinált belőle, ahol felesége sütötte vég nélkül a forró süteményeket a vendégek nagy örömére, és minden vendéggel elbeszélgettek. Ezt a családias hangulatot őrzik most is (a brossúrájuk szerint – én semmit nem éreztem belőle, azon felül, hogy az ölemben kellett reggelizni, már ha reggelinek lehet nevezni azt a minimális kaját amit kaptunk – Paco), a szállodát azóta persze Sabena úr lánya vezeti már. Mi egyébként nem a régi épületben laktunk, hanem egy újonnan épített szárnyban, ezért a hangulatból mi csak reggelinél kaptunk. A szoba aranyos volt, kellemes ágyakkal, de semmivel nem adott többet a Motel 6-hez képest.
A hotel lobbija valóban nagyon hangulatos, a régi bútorokkal és kandallóval. Reggeli gyanánt kávét vagy kakaót lehetett készíteni (önkiszolgáló módon, porból) és hozzá házi banánkenyér volt – egy régi faszekrényen szolgált konyhaként, s az így rögtönzött mini reggelit a hall bőrfoteljeiben lehetett elfogyasztani. Hangulatosnak hangulatos volt, de azért az éhségünket nemigen vette el. Miközben a szobában fejeztük be a csomagolást, a WC eldugult, és elöntötte a fürdőszobát, Paco a vízben gázolva zárta el a főcsapot, törülközőkkel elbarikádozva a szobát – na ez nem volt nagy öröm, sietve távoztunk is. Azt hiszem, szép dolog a hagyományokat őrizni, de a szanitereket és a csöveket szentimentalizmus nélkül ki kell időnként cserélni...
A közeli Butteben vettünk magunknak egy csomó fánkot, hisz még mindenki éhes volt. Csilla lányunk egyébként is már nagyon vágyott egy fánk reggelire mióta megérkeztünk Amerikába. Csak azzal nem számoltunk, hogy nem lesz hol leülnünk. Kicsit hideg is volt és nem volt sehol egy pad ahol ehettünk volna. Így végül hosszas keresgélés és tanácstalanság után kikötöttünk egy DairyQueenben, ahol egy gyenge hamburger viszont annál remekebb fagyi után már végre jóllakva indulhattunk tovább. Jó lesz az a sok fánk vacsorának is - gondoltuk.
Ettől kezdve végig esőben mentünk tovább Kalispell felé sok száz kilométeren át. Pocsék idő, kb. 8-10 fok volt és az eső miatt alig láttunk valamit az előttünk haladó autókon kívül. Meglepően nagy forgalomban mentünk a rossz idő és a hét közepi időpont dacára. Azt gondoljuk, hogy ez a Flathead Lake miatt volt, ami egy (szerintünk duzzasztott) nagy tó Kalispell alatt. Nagy üdülőhely lehet. A partja körbe beépült, hotelekkel, kempingekkel, éttermekkel, kikötőkkel. Kaptunk ott egy brossúrát, ami engem nagy ámulatba ejtett. A címe az, hogy 101 dolog, amit Flathead és Észak-Montana területen lehet csinálni. Na ebben tényleg fel van sorolva szinte minden elképzelhető szabadidős tevékenység, amit ismerek, és mindet lehet itt a tónál és környékén csinálni. Első helyen természetesen a Glacier Nemzeti Park és az ottani kaland lehetőségek vannak. Emellett vannak állatmenedékek, tanulmányi túrák (növényekről és állatokról), lovaglás (parkokban, erdőkben és rancheken), szekértúrák, gyalogtúrák, biciklitúrák, sziklamászás, vitorlázás, hajókirándulás, rafting, horgászat (tavi és folyami), csúszdapark és uszoda, motorcsónakázás, flyboard, görkori pálya, golf, minigolf, akadálypálya, gördeszka pálya, korcsolyapálya, tenisz, fittnesz, zip line, családi kalandparkok (kül- és beltéri), elvarázsolt kastély, repülés kisrepülővel vagy helikorpetrrel, gyógyfürdők és wellness, skydiving, gát-látogatások, lézerharc, hőlégbalon, kutypark (kutyaakadálypályával és kölyökkutya résszel), mindenféle múzeum, lőpálya, kaszinó és könyvtárak.
Ezekhez jönnek még a „happeningek”: sportnapok (futás, triatlon, stb), utcakrétázás, homokvárépítő verseny, légibemutató, a legszebb tóparti házak megtekintése, indián napok, színházi bemutatók vendégszereplő színtársulatokkal, koncertek, sárkányhajó fesztivál, rodeók és lovasversenyek, autókiállítás, antik traktorkiállítás, helyi népművészeti kiállítás, helyi termelői piacok, cseresznyeszedő napok (itt július vége fel kezd beérni!), bridzsklub (aminek egyik helyszíne a First Presbyterian Church), kávékóstolások, sörfőzde-, wiskyfőzde- és borpince látogatások.
Természetesen lehet új képességeket is tanulni a nyaralás alatt, mert van pl. fotótanfolyam, festőtanfolyam, tánciskola, valamint kötő és hímző iskola is, hogy csak egy párat említsek. Na és persze a 8 hónap tél alatt lehet minden téli sportot is űzni...
Délután öt felé érkeztünk meg a motelbe (sajnos itt is a mini szobás motel volt). Többet nem is volt kedvünk kimenni a szobánból a hidegbe, szürkeségbe és esőbe. Azzal bíztattak a recepción, hogy örülhetünk ennek a nyálas időnek, mert tegnap még havazott, úgyhogy jó ez az eső, sőt másnap már délutánra valószínűleg az eső is el fog állni. Hát reménykedtünk. Megettük a reggel vásárolt fánkokat (is) és az időt a lefekvésig elsősorban „most mutasd meg”-ezéssel töltöttük
