Június 16. - 267 km
Végre, végre, végre! Tudtam valami szenzációhajhász, félrevezető, az igazi témához alig kapcsolódó, olyan igazán Indexes címet adni a posztnak! Mert természetesen nem az emberiség egyik felének (a másik számára oly kívánatos) másodlagos nemi jellegeiről lesz szó. És nem is szexualitásunk kevésbé mainstream oldaláról. Hanem a Grand Teton Nemzeti parkról. Ahova Jackson városából mentünk. Mégsem vezettelek félre Titeket, a posztból ki fog derülni miért. (Amely – az én örömködő bevezetőmön kívül - ismét Zsuzsi érdeme)
Ez a Grand Teton Park. (Fotó a Terra Galleria jóvoltából)
Jackson a Jackson Hole völgyben fekszik. Nagyon hogy közel van a Grand Teton és a Yellowstone nemzeti parkokhoz, a National Elk Refuge-hez (Nemzeti Jávorantilop Menedék), valamint nagyszerű síterepekhez. Emiatt számos milliomos tart itt hétvégi házat – bár ennek adózási okai is vannak – és rengeteg a turista az év minden szakában. Mindezt onnan (is) tudjuk, hogy a motelünk helyettes menedzsere magyar volt, és reggel sikerült beszélgetnünk vele egy kicsit (magyarok tényleg mindenütt vannak). Tizensok éve van kint. A főiskola elvégzése után döntött úgy, hogy Amerikában próbál szerencsét kedvesével. Főleg az év nagy részében üresen álló villákat gondozza jó pénzért, a mendzser-helyettesség inkább csak hobbi. Ő mesélte, hogy a gazdagok sokszor még a fűnyírásért is 25 dolláros munkabért adnak.
Ott a hegyoldalban télen tuti síelnek.
Elég hideg időre ébredtünk, alig volt pluszban a hőmérő. Nagy váltás volt a tegnapelőtti 32 fokhoz képest, de legalább sütött a nap. Sajnos nem sokáig. A városka abszolút turistacsapda. Olyan mű-western, de hangulatos főtere van, közepén egy parkkkal, amelynek négy bejáratát levetett agancsokból készült kapuk jelzik. Tettünk egy sétát a főtéren, be-be kukkantva az egymást érő művészeti boltokba, kávézókba, pékségekbe és apró üzletekbe. Jól látszik, hogy itt mindenki a gazdag turistákból él. Sajnos nagyon-nagyon nem a mi pénztárcánkhoz igazították az árakat, no meg az eső is eleredt, elindultunk hát a Grand Teton Nemzeti Parkba.
Szigorúan csak elhullajtott agancsokból készítették a helyi cserkészek
A Grand Teton Nemzeti Park Wyoming államban van, a Yellowstone Nemzeti Parkkal egy rövid út köti össze (John D. Rockefeller, Jr. Parkway), körülötte pedig több állami erdő terül el. Ezek így együtt alkotják az ún. Greater Yellowstone Ecosystem-et (Nagy Yellowstone Ökoszisztéma), mely a világ legnagyobb szinte-érintetlen mérsékelt égövi ökoszisztémája az északi féltekén (több mint 7 millió hektár). A Grand Teton Park a Teton hegyvonulatot valamint a Jackson Hole völgy jelentős részét foglalja magába. Nevét a hegyvonulat legmagasabb hegyéről kapta, a Grand Tetonról, mely 4,199 m magas. Emellett azonban még másik 9 csúcs is 3,700 m fölé magasodik. A hegyvonulatot a XIX. század elején francia prémvadászok nevezték el —les trois tétons azaz a három cici (mondtam, hogy nem vertem át senkit – a szerk.), ezt angolosították és egyszerűsíteték Tetons-ra.
Képeslapra illő tájról van itt szó (mint a képen a poszt elején - a szerk.). A háttérben hófödte, meredek hegycsúcsok, egy-egy gleccserrel tarkítva. Lábuknál tiszta vízű tavak (pl. Jackson-tó, Jenny-tó) és a Snake-folyó. Sűrű zöld növényzet mindenfelé, erdők, vadvirágos mezők. A Grand Teton szinte érintetlenül megőrizte őskori élővilágát: mind növény-, mind állatvilágát. A park csodálatos kirándulóhely. Mintegy 320 km gyalogútja biztosítja, hogy egy jó darabig lehet benne új útvonalat találni mindenféle erőnléti állapotra. Sokféle szálláslehetőség, közte számos kemping segíti a túrákat tervezőket.
Nekünk ilyen idő jutott. Vö. a képpel a bejegyzés elején.
Sajnos mi ebből a csodából most semmit nem láttunk. A Jacksonban kezdődött borús-esős idő egész végig velünk maradt. Így a csodás kék alpesi tavak, a méregzöld lombhullató- és fenyőerdők és a színes vadvirágok valójában mind csak a szürke egy-egy árnyalatában mutatkoztak. A gyönyörű hegycsúcsokból sem látszott semmi, mert nagyrészt felhőben voltak.
Mivel folyamatosan csöpögött, csak egy rövidebb túrára vállalkoztunk a Jenny-tó partján egy szép kilátóig és vissza, s mire befejeztük a séta után a gyors pikniket (mivel sajnos hideg is volt), addigra el is kezdett ismét zuhogni. Rohantunk hát a kocsihoz és szomorú szívvel vezettünk kifelé a parkból. A hegyek teteje nem is látszott a felhőktől. Aki szép időben van itt és több ideje van, sokféle lehetőségből választhat, hisz lehet itt vadlesre menni, sziklát mászni, horgászni, csónakázni, úszni, kenuzni és biciklizni is. A sokszor novembertől májusig tartó hosszú tél alatt pedig a remek sípályákat és sígyalogló utakat lehet élvezni. Kicsit szomorúak voltunk, hiszen ebben a nemzeti parkban a látvány a fontos és mi csak a szürke ötven árnyalatát láthattunk. Ennek ellenére gyermekeinkek ez a túra is tetszett.
Nem véletlenül van rajtunk minden meleg ruhánk.
A Grand Tetont elhagyva az ember 1/2 óra alatt már a Yellowstone National Park déli bejáratához ér. Mint ismert tény, ez volt az USA (és a világ) legelső nemzeti parkja, 1872-ben alapította Grant, amerikai elnök. A park óriási területen terül el (mintegy 9000km2 – nagyobb mint legnagyobb megyénk), aminek zöme Wyomingra esik, de átnyúlik Montanaba és Idahoba is. A Yellowstone a 4. leglátogatottabb nemzeti park az USA-ban, évente több mint 3 millió ember keresi fel. Méretét és népszerűségét az is jól mutatja, hogy 5 látogatóközpont és 4 információs állomás (=kisebb látogatóközpont ) van a parkban, valamint hogy 5 bejárata van.
A Yellowstone Park a (na ez nem lesz meglepetés) Yellowstone kalderán van, mely a kontinens legnagyobb szupevulkánja. Többször is hatalmas erővel kitört már az elmúlt kétmillió évben, s a geológusok ma is aktívnak tekintik. A világ geotermális jelenségeinek a fele Yellowstonban van, melyeket ennek a szupervulkánnak a tevékenysége idéz elő. Utánanéztem: a szupervulkán olyan tűzhányó, amely egy kitörés alkalmával képes több mint 1000 km³ anyagot kilövellni. Összehasonlításképpen, az 1980-as Mount Saint Helens-i kitörés 1,2km³ anyagot lövellt ki (azaz ennek az ezredét), és már az is az egész földre kiterjedő hatással volt. Egy szupervulkán kitörés katasztrófikus hatással jár. Remélem, egyelőre nem lesz ilyen.
Az egyik hőforrás
Bár a park zöme erdő vagy préri, ahol erősek a geotermális jelenségek, ott inkább holdbéli tájra emlékeztet. Mikor első fehér felfedezője, Colter, 1807-ben beszámolt a „pokolbéli kénes és tüzes” helyről, mindenki azt gondolta, hogy csak kitalálta (Colter poklának is nevezték el). A következő negyven évben a Sziklás-hegység felfedezői és trapperek több alkalommal számoltak be forrásban lévő sárról, gőzölgő folyókról, megkövesedett fákról és állatokról, de mindezt a közvélemény legendáknak tekintette. Az első igazi kutatócsoport végül 1869-ben térképezte fel a tájat, aminek eredményeképpen hamarosan nemzeti parkká is nyilvánították. Bár a park finoman szólva nem volt soha egy sűrűn lakott terület, de már kb. 11000 éve vadásztak és gyűjtögettek itt ősemberek (amit a megtalált obszidián eszközök bizonyítanak).
Egy apró iszapvulkán
Mi a déli bejáraton mentünk be a parkba, és első utunk természetesen a legközelebbi látogatóközpontba vezetett. Útközben megnéztünk egy kisebb vízesést Mivel erre a parkra kivételesen 1 1/2 napot szántunk, reméltük, hogy sok minden belefér majd a programba. Sajnos, csúnyácska idő volt továbbra is, de legalább nem esett. Elindultunk hát nyugat felé, gondoltuk, megvárjuk a világ talán leghíresebb vulkánjának, az Old Faithfulnak (Öreg hűséges) a következő kitörését. Ez a gejzír onnan kapta nevét, hogy kitörései igen kiszámíthatóak: 94 percenként tör ki, +/- 10 perc. Azaz még a legtürelmetlenebb látogató is ki tudja várni. Tudni kell, hogy vannak olyan gejzírek, amiknek kitörését csak 2-3 órás pontossággal tudják megmondani, nem is beszélve azokról, amikről még ilyen jóslatokat sem képesek mondani.
Leültünk hát a gejzír köré épített padokra és vártunk: csak kb. 10 percet kellett várnunk. Sajnos ez alatt az idő alatt elkezdett villámlani és dörögni a távolban, majd mikor végre elindult a gejzír , azzal egyidőben el is kezdett esni. A kitörés alatt végig esett, de azért becsülettel végignéztük, aztán rohantunk vissza a látogatóközpontba. Mire beertónk, pont elállt az eső.
Az Old Faithful - esőben
Úgy döntöttünk, megyünk tovább észak, a szállásunk, felé, és amikor nem esik, megnézzük, ami éppen ott van.
Először a Középső Gejzír Medencénél (Midway Geyser Basin) álltunk meg. Kicsit vonakodva szálltunk ki a kocsiból, mert kint nagy volt a szél és a mi indiai meleghez szokott szervezetünk bizony igen fázott is a kb. 10 fokos hidegben. A nagy szél vitte a gőzt mindenfele, ezért nehéz volt látni – néhol szinte nem is láttunk semmit, főleg a szemüvegesek - , no meg mindenki vizes is lett a dzsekijén lecsapódó párától, ami miatt még jobban fázott. A táj ebben a borongós időben abszolút holdbélinek és barátságtalannak tűnt. Óvatosan mentünk a síkos, vizes fapallókon, a földre lépni ugyanis errefelé sehol nem lehet részben azért, mert minfenfelé forró víz folyik rajta, másrészt azért, mert a földkéreg elég sérülékeny, s beszakadhat a látogató alatt (többen meghaltak már így). Azért sem lehet a „járt útról” letérni, mert helyenként széndioxid és kénes gázok törnek fel a földből, melyek mérgezőek. A nagy szürkeségben színfoltot csak a ’forró patak’ sárgája és a forrongó gejzír medencék világoskékje jelentett. Szürreális nézni, ahogy gőzölögnek a patakok, helyenként pedig olyan vékonyan folyik a víz a földön, hogy az nem is nagyon látszik, olyan mintha maga a föld gőzölögne.
Kicsit fázósan, nyűgösen mentünk tovább az Alsó Gejzír Medencéhez (Lower Geyser Basin). Ott viszont szerencsére sokkal kisebb volt a szél, így nem is volt olyan hideg. Na, itt újabb fajta szürreális jelenségek fogadtak minket, mint pl. a forrongó, köpködő sárvulkán (a Fountain Paint Pot nevű mud pot) vagy a mély, üvöltő hangot adó gejzír. Sikerült viszont rövid idő alatt 4 gejzírt is látnunk működésben (ebből hármat egy helyen állva is lehetett látni! – ez talán érzékelteti, hogy milyen sok van itt belőlük), ami roppant felvillanyozott minket. Ezután már sikeresnek itéltük a napot, és boldogan, megnyugodva slattyogtunk a pallókon vissza a Dodgehoz, úgy éreztük, lassan elég is ennyi mára. Jókor, mert ahogy beszálltunk a kocsiba megint elkezdett esni, úgyhogy többet már nem is szálltunk ki, egyenesen elmentünk következő szállásunkra, Gardinerbe. Gardiner falucska közvetlenül a park mellett van, annak híres északi bejáratánál (Roosevelt boltív), a Yellowstone-folyó partján. Örömünkre itt egy apartmanunk volt, felszerelt konyhával, melynek ablaka a folyóra nézett. Úgy is döntöttünk, hogy élvezzük egy kicsit a szállás nyújtotta komfortérzést (mert hát azért ez sokkal otthonosabb mint az egyen Motel 6 szobák), vettünk instant noodle-t és Ben & Jerry fagyit a helyi vegyesboltban, s azt vacsiztuk.
