Az USA nyugati partvidéke egész pontosan a glóbusz másik felén van Delhihez képest. Az időeltolódás 12,5 óra (a fél az indiaiak „saját” ideje miatt van), azaz ott akkor kel a nap, mikor itt már éppen nyugszik. Először az egyszerűség kedvéért úgy is terveztem, hogy majd ha hazamentünk, Budapestről repülünk el Los Angelesbe és úgy járjuk körbe a partvidéket (bár otthonról is messze van ennyire azért nem). Kiderült azonban, bármilyen meglepő, Delhiből olcsóbb elrepülni LA-be mint hazánk fővárosából.
Ez egyrészt annak köszönhető, hogy kelet felé indulunk el, Pekingen keresztül repüljük át a Csendes-Óceánt és úgy látszik a sok kínai utas miatt olcsóbb. Másrészt az időpont is sokat számít, júniusban 15-20%-al olcsóbbak a jegyek, mint lesznek majd július-augusztusban. De ami a legmeglepőbb, hogy egyazon időpontra olcsóbb Delhiből Londonon keresztül LA-be repülni, mint egy BUD-LAX-BUD repjegy (LAX a los angelesi reptér kódja). Pedig egy jó pár ezer km-rel többet kell a levegőben tölteni. A fene se érti a repülőgéptársaságok árazását. Annyi biztos, minden lehetőséget meg kell vizsgálni. Nekem az a tapasztalatom, erre nincs jó kereső az interneten. Nekünk például mindegy lett volna, melyik városba repülünk (Denvertől nyugatra), és a dátum tekintetében is nagyon rugalmasak voltunk. Lehet, hogy én vagyok láma, de olyan weboldal, ahol csak annyit kell beadni, hogy „Delhi – USA nyugati part, odaút június első hete, visszaút július első hete” – na ilyen nincs. Minden várost külön-külön végig kell nézni. A mi esetünkben ez bizony nagyon időigényes volt, hiszen még Budapestről (meg Bécsből) is megnéztem a járatokat.
Végül a Delhi-Peking-Los Angeles útvonal mellett maradtam, abban az adott időpillanatban, mikor végre meg tudtam venni a jegyet (mert sajnos a szabadságom engedélyezése eléggé elhúzódott), ez volt a legolcsóbb. Állandóan nézni kell a lehetőségeket, mert óráról órára változnak a jegyárak. Nekem pl. szerencsém volt. Már majdnem beletörődtünk, hogy a legolcsóbb jegy az (ötünknek sajnos mindenképpen érdemes a legolcsóbb verziót választani, 150 dolláros különbség a jegyárban rögtön 7 éjszaka szállásköltség – szintén ötünknek), amelyiknél visszafelé 15 órát kell Pekingben tölteni (ezért persze egy nappal korábban vissza kellett volna indulni), mikor hirtelen ugyanazon az áron megjelent egy olyan lehetőség, ahol csak 2 óra 20 perc az átszállás. Ez jegyár kb. két órát élt, se előtte se utána nem. Ráadásul pont a Citibank website-ján, ahol az eddigi évek során gyűltek a hitelkártyás vásárlásaink után a bónusz pontok. Így még azokat is fel tudtam használni, spóroltunk is 13%-ot. Az ezeknél a jegyeknél már elég jelentős összeg. Azonnal meg is vettem. Persze így is brutálisan sokat fogunk repülni, odafelé közel 21 órát (ebből 18:20 a levegőben!) vissza pedig 40 perc híján egy teljes napot (ebből 20 óra a levegőben!!!). De legalább nem kell egy napot Pekingben lenni.
A nagy útra természetesen autót is kell szerezni. A legkézenfekvőbb a kocsibérlés, de ha sokan választják azt is, hogy vesznek egy olcsóbb kocsit és aztán eladják, mikor véget ért a túrájuk. Bár csábító lenne egy büdös nagy kabrió Cadillac-kel krúzolni Amerika végtelen útjain a naplemente felé, de a célszerűség győzött. Egyrészt nincs időnk keresgélni és alkudni az utunk elején a vásárlásnál, majd a végén az eladásnál, másrészt naponta is elég sokat megyünk, ezért egyetlen kisebb műszaki hiba is teljesen felboríthatja a terveinket, harmadrészt ötünknek azért elég sok cucca van. Negyedrészt megnéztük a Jeremy Clarksont és társait (Top Gear 2011 februrár 11) akik pont azt tesztelték, mit érdemes, bérelni vagy venni az USA-ba – nos mi az epizód alapján (azon felül, hogy remekül szórakoztunk) a bérlés mellett döntöttünk - megjegyzem ők is.
Az interneten már minden kölcsönzőtől lehet on-line autót bérelni. Értelemszerűen, ha az ember jó ár-érték arányt keres, a nagy nemzetközi neveket el kell felejteni. Nekem korábbi utunk tapasztalata, hogy a Dollar és az Alamo a legolcsóbb Amerikában, és szinte pontosan ugyanazt a szolgáltatást adja mint a nagyok (Hertz, Avis, National stb.) Most is nálunk keresgéltem először. De aztán hosszas kutatás után kiderült, hogy olcsóbb egy közvetítőn keresztül náluk autót bérelni, mint direktben. Csak azt tudom elképzelni, hogy a rentalcars.com (ez itt a reklám helye – bár pénzt nem kapok érte) nagy tételben köt le autókat nyomott áron, és azokat adja tovább. Annyi biztos, jó 40%-al olcsóbban béreltem a Dodge Grand Caravan típusú autót, mintha a Dollarnál direktben foglaltam volna le. Ez megint nem mindegy, mert azért bármennyire is olcsóbb autót bérelni Amerikában, azért egy hónapra ez több mint ezer dollárba fáj. (Frissítés: Most - 2018 szeptember - is próbálok autót bérelni hosszabb távra a világ másik végén, és már nincs jobb áron a rentalcars.com, sőt már nyáron is olcsóbb volt direktben foglalni. Úgy látszik azóta megváltoztak a feltételek.)
A szállások tekintetében eleve eldöntöttük, hogy az igazi amerikai fíling érdekében csak motelekben fogunk megszállni. Ez a kulturális autenticitáson (van ilyen szó?) felül pénzügyileg is előnyösebb, öt főre, egy hónapra nem mindegy mennyit költünk naponta. Itt az előző utunkon nagyszerűen bevált Motel6 láncra támaszkodtam, ahol pedig ők nincsenek, ott böngésztem órákig az internetet. A Motel6 egyszerű, sallangmentes, de korrekt szállást nyújt – állításuk szerint a legolcsóbban. Nekem egyébként is az a tapasztalatom, hogy az USA-ban szinte alig van különbség a szállások között. A szobák pontosan ugyanúgy néznek ki mindenütt. Belépsz az ajtón, jobbra vagy balra van két dupla ágy, virágos takaróval leterítve. A szoba végén mosdó, bazi nagy tükörrel, attól jobbra vagy balra (amerre az ágyak vannak) a fürdőszoba, vele szemben gardrób. Persze egy négycsillagos hotelben van szép lobbi, meg reggelizőhely, meg fodrász, meg shop, meg bár, de a kiszolgálás nem különbözik. Jégért ugyanúgy el kell menned a folyosó végére mintha egy utolsó motelben lennél.
Persze nincs mindenütt Motel6, főleg nem a nemzeti parkokban. Sajnos annyira későn tudtam csak lefoglalni a szállásokat, hogy a parkokon belül sehol nem kaptam szállást, kivéve a King’s Canyon Nemzeti Parkot. Ezért fájdalom, de 30-60 percre lakunk mindentől. Tanulság – korán kell kezdeni a foglalást. Ja, annyit persze tudni kell, ha valaki egy nemzeti parkban akar lakni, akkor készüljön fel, hogy aranyárban mérik a szállást. Na ja, a helyet meg kell fizetni. De nekünk erre most nem volt lehetőségünk, már minden tele volt.
Próbáltam úgy összeállítani az itinert, hogy lehetőleg két napot aludjunk egy helyen – nincs annál bosszantóbb, mikor minden nap pakolni kell – de ez természetesen nem jöhet össze egy ilyen hosszú útnál. Majd folyamatában írjuk hol vagyunk.