(Zsuzsi)

Bár éjszaka többször is felébredtünk, reggel egészen tetterősen ébredtünk. Nagy örömmel fogyasztottuk a sarki boltban (ami persze egy nagy Tesco méretű volt) vásárolt reggelit: a Delhiben oly annyira hiányolt puha zsemlét, ízes sajtokat, sonkát és párizsit, gyümölcsöket és a különböző müzliket. Indiában ezek a reggelik hiányzanak talán a legjobban az ételek frontján. Na meg a jó fagyik.

Kis családunk a Venice Beach-en

Reggeli után elhatároztuk, elmegyünk megnézni az óceánt. Mivel azt hallottuk, a Venice Beach a legszebb, hát arra vettük az irányt. A pontatlan GPS-eknek köszönhetően ismét a tegnap már megtapasztalt kanyarokkal, visszafordulásokkal és kerülőkkel tarkított úton, mintegy egy óra alatt értünk el az áhított partra. Hétköznap délelőtt (és iskolaidő) lévén igen kevesen voltak. Végtelen hosszúnak tűnő, puha fehér homokos part van, melyet pár száz méterenként vízimentő állomások tarkítanak.

Sajnos egy csinos vízimentő sem volt szolgálatban.

Beljebb a szárazföld felé egy pálmasorral árnyékolt vásárló és étkezde utca húzódik. Kicsit balatoni hangulatú volt minden. A vízbe csak a bokánkig gázoltunk, nagyon hidegnek találtuk. (Nem csoda a Kalifornia-áramlat hideg vizet hoz az Északi-sark felől - a szerk.) Összesen két embert láttunk fürdeni (őket is neoprén ruhában), de ahogy jöttünk el, láttuk, hogy egyre több ember tart a part felé törölközőkkel, úgyhogy gondoljuk, valaki azért bemerészkedik a vízbe.

Éhségünket oltani kerestünk valami étkezdét, lehetőleg olyat, ahol van angol étlap is (mert errefelé a kis étkezdékben nem lehetetlen, hogy csak spanyolul van az étlap). Egy helyi mexikói étterembe jutottunk, ahol a fiúk olyan burritót ettek, amibe szerintem két adagnyi marhapörkölt volt betuszkolva. Minden nagyon finom volt.

Kora délután a UCLA egyetemre mentünk – még Delhiből bejelentkeztünk egy bemutató túrára. Sajnos csak négy szabad hely volt, így Paco nem jött be velünk, hanem addig hasznossá tette magát máshol, pl. telefonkártyát vásárolt.

A UCLA egyetem egyik épülete

A UCLA az USA egyik nagy és híres állami egyeteme, mely LA Westwood részén van, közvetlenül Beverly Hills és Hollywood mellett, kb, 1/2 óra buszútra a tengerparttól (ami az egyetemistáknak egyébként 1/2 dollárba kerül) – hát nem egy rossz elhelyezkedés. Az egyetem számos kisebb-nagyobb épületből áll, melyek egy dimbes-dombos, utakkal átszelt parkban helyezkednek el, mindenféle csodálatos pálma és egyéb trópusi fa között. Olyan az egyetem, mint egy önálló városka, ahol a lakók mind fiatalok és vidámak, és ahol a kötelező egyenruha részének tűnik a short és a fülhallgató. Mind a négyünket elvarázsolt a hangulat.

A kétórás bemutató első felében a felvételi osztály igazgatója beszélt az egyetemről, majd 2 diák körbevezetett minket az egyetem területén (legalábbis egy részén), megmutatva számos épületet (hol belülről, hol kívülről). Az egész bemutató alatt hátrafelé ment két vezetőnk, hogy közben végig tudjanak beszélni. Az egy órás túra végére szerintem mindenki – a szülőket is beleértve – úgy érezte, szívesen járna ide.

A túra után csatlakozott hozánk Paco, és végigvezettünk a híres Sunset Boulvard-on, majd leparkoltunk Hollywoodban, és sétáltunk egy nagyot a Walk of Fame-en. Teljesen végig nem jártuk, mert az túl hosszú lett volna, hisz már több mint 2500 csillag van a járdán, de azért sok híresség csillagát láttuk.

Az egyik magyar vonatkozású csillag

Elsétáltunk egy sor híres mozi mellett is, és nagy örömünkre sikerült megtalálnunk a ’Chinese Theater’-t (kínai mozit) is.

Ez a híres Kínai Mozi ahol a Star Wars premierje is volt.

A mozi előtt lévő udvar betonjába nyomták válogatott hírességek a kéz- és láblenyomatukat, leróva ezzel tiszteletüket a tulajdonos, Sid előtt. A túristák pedig nagy örömmel próbálják bele saját kezüket és lábukat a lenyomatokba. Marilyn Monroe kézlenyomata szinte fekete volt – szerintünk abba teszik bele a legtöbben a saját kezüket.

Naná, hogy mi is kipróbáltuk

Végül az éhség vetett véget hollywoodi sétánknak. Kocsiba szálltunk, és meglepően kevés tanácstalanság mellet szinte egyenesen eltaláltunk a hotelünk környékén lévő központba. Mivel egyik célunk az út során, hogy minél többféle amerikai éttermet ki tudjunk próbálni, vacsoránk helyszínéül kiválasztottuk az Applebee-t, melyet többen is ajánlottak (végeztünk egy kis kutatómunkát az iskolában barátaink és ismerőseink között az út előtt).  Remek hangulatú kis étterem volt. Az árszint kb. a duplája volt a McDonalds-énak, a menü azonban teljesen eltérő volt: bélszín, sült sertésborda, rántott csirke, saláták, sült mozarella, hogy csak azokat említsem, amiket ki is próbáltunk. Nagy adagok voltak (szerencsére csak 4 főételt rendeltünk), egytől egyik mennyeinek találtuk. Minden errefelé járónak ajánljuk ezt az étteremláncot mi is.

Mire telelett a hasunk, utolért minket az álmosság, egy órán belül az egész család mélyen aludt a hotelben. Remek napunk volt.

Még egy megjegyzés a szerkesztőtől. Mivel kocsival voltunk, ezért parkolnunk is kellett. Ettől már előre féltem, hiszen korábbi emlékeim alapján nagyon drága parkolni az USA-ban, Nos Los Angelesben nem. Amíg a többiek az egyetemet nézték, én kényszerűségből a Rodeo Drive-val párhuzamos utcában parkoltam (ott volt a T-Mobile bolt, ahol a telefonkártyát vettem), egy saroknyira a világ egyik legdrágább utcájától. Kemény 1,25 dollárt fizettem egy órára!!! Nem tudom ennyiért mennyit lehet parkolni most a Váci utca mellett Pesten. 20 percet? No comment. Hollywoodban a Walk of Fame mellett (amit szintén nem lehet ismeretlen külvárosi negyednek nevezni) másfél dollár volt a tarifa. És mindkét helyen tudtam kártyával fizetni, annak ellenére, hogy a régimódi rendszer volt, minden parkolóhelynek volt külön órája. Utunk elején ez még fontos volt, mert nem volt még aprónk.