A méltán világhírű, festői szépségű Yosemite-völgy
2014. július 13. írta: zdyzs

A méltán világhírű, festői szépségű Yosemite-völgy

Június 6. péntek – 343 km (Zsuzsi)

Nagy örömmel készültünk erre a napra is. 18 évvel ezelőtti túránkon már jártunk a Yosemite Nemzeti Parkban, és akkor is úgy találtuk, méltán a világ egyik leghíresebb parkja. Nagyon nagy elvárásokkal érkezik az ember és ezeknek maximálisan meg is fog felelni a park. A tegnapi kényszerű autózgatás a Tioga úton - amit korábbi látogatásunk alatt nem láttunk - pedig előrevetítette, hogy az a rész szintén számtalan csodát tartogat számunkra.

Tioga lake.jpg

A Tioga-tó, közel 3000 méteres magasságban.

Mivel jó egy órára laktunk a Yosemite Nemzeti Parktól, Mammoth Lakesben, jó korán elindultunk, és már 9-kor a Tioga Hágó bejáratnál voltunk.

A  Yosemite Nemzeti Park (Kalifornia államban) az Egyesült Államok harmadik legrégebbi nemzeti parkja, 1890-ben  alapították, 1 héttel a Sequoia Nemzeti Park megalakítása után (bár területének egy részét Abraham Lincoln már 1864-ben az Államokban elsőként védetté nyilvánította). Területe valamivel több, mint 3000 km² (akkora mint az USA egyik állama, Rhode Island). A park neve indián eredetű szó, és grizzlyt jelent (mára grizzlyk már nem élnek benne csak fekete medvék). Évente mintegy 3,8 millió(!) ember látogatja meg a parkot, ezzel az USA harmadik leglátogatottabb nemzeti parkja.

Csodálatos geológiai adottságokkal rendelkezik. A Sierra Nevada hegyvonulatának nyugati lejtőin fekszik. Területének nagy része gránitból épül fel. A hegyek gránittömbjeit a jégkorszakban gleccserek formálták tovább, a park „szíve”, a Merced-folyó,  eredetileg egy hatalmas gleccsertó volt, amit a gleccser hordalékanyaga később feltöltött. Így alakult ki a 13 km hosszú és 1,5 km széles Yosemite-völgy, mely széles U alakjával az egyik legtökéletesebb gleccservölgy a világon. A tágas, lapos völgyet meredek, 900-1200 m magas gránitfalak övezik. A nemzeti parkban a gránit mállásának számos formáját láthatjuk. A víz a törések mentén beszivárgott a hasadékokba, és megfagyva tágította azokat. Így jöttek létre az olyan egyedülálló, lekerekített formák, mint a Half Dome („fél kupola”), amelynek a völgy felé forduló oldala szinte függőleges, míg a másik egy hatalmas kupolához hasonlít. A park jelképe is egy hatalmas gránitszikla, a szinte tökéletesen függőleges, 1095 m magas El Capitán.

El Capitán.jpg

 Az El Capitán nevű hatalmas gránittömb

A mellékvölgyekben a gleccserek nem voltak olyan vastagok, mint a főágban, ezért az eróziós tevékenység is gyengébb volt. A mellékvölgyek így magasan a főág, a Yosemite-völgy felett végződnek, s a patakok látványos vízeséseket létrehozva érkeznek a völgybe. A sok csapadék miatt ezernyi tó és 2600 km- nyi patak/folyó van a parkban. 

A park harmadik fő érdekessége a gleccservölgyeken és a gránitsziklákon kívül a park magashegyi része. No és persze nem hagyhatjuk említés nélkül bő állat-és növényvilágát sem. Ezeknek az adottságoknak a kombinációja varázslatos, a parkban biztosan hónapokat lehetne eltölteni. A parkon belüli 1300 kilométernyi gyalogtúraút és 560 kilométernyi autóút biztosítja, hogy „ismételni” sem kell egy jó darabig, és minden erőnlétre, érdeklődésre és hajlandóságra található ideális kirándulás ... Örömmel töltötte el szívünket, hogy láttunk számos kerekesszékest, apró kisgyermeket és 70-80 év fölötti nyugdíjast is boldogan túrázni. A fittebbeknek – meg akik szeretnének elszakadni a turisták tömegétől - vannak ugyanakkor többnapos sátrazós túrák is, melyekre természetesen itt is be kell jelentkezni a parkőröknél.

Mivel a parktól keletre laktunk, ezért elsőként a magashegyi részt néztük meg. Ennek a bejárata, s egyben a park keleti bejárata, a Tioga-hágó. 3031m magasan fekszik és ezzel a Sierra Nevada legmagasabban lévő hágója. Az évi hómennyiségtől függően jellemzően csak június és november között van nyitva, de volt olyan év, amikor csak július elejére sikerült megtisztítani az utat. (Korábbi utunkat – mikor 18 éve kettesben jártunk arra - át is kellett szervezni, mert májusban voltunk, mikor a Tioga út a hó miatt még le volt zárva – a szerk.) A hágó jelentőségét az is adja, hogy délre tőle legközelebb 300 km-re van a következő átkelési lehetőség a hegységen.

Fennsík 2500 méteren.jpg

Fennsík 2700 méteres magasságban

A magashegyi részen szikrázó hóval fedett hegycsúcsok, gyönyörű lankás völgyek, és hatalmas sík mezők vannak, amelyek június révén tele is voltak virággal. Elhaladtunk több, kristálytiszta vizű tó mellett is, mindenfelé kisebb-nagyobb patakok csörgedeztek, hatalmas fák között kanyargott a tökéletes minőségű út. Izgalmas volt figyelni, ahogyan az út szép lassan leér 3000 m feletti tengerszintről az 1200 m tengerszint feletti magasságra, a Merced völgyébe. A széles völgyekre a tágas terek szabadsága és végtelen béke volt jellemző. Láttunk mormotát és őzeket is. Természetesen több helyen le lehet nézni magára a Yosemite völgyre is. Emiatt a gyönyörű út miatt nem is bántuk, hogy olyan messze laktunk. (Pedig a mai 343 km pusztán az oda-vissza út volt) Bár 

Leérve a völgybe megnéztük a Menyasszonyi-fátyol vízesést, majd találtunk egy jó kis piknikező helyet a Merced folyó partján, és a környező hatalmas gránitsziklák aljában elköltöttük szerény ebédünket. Kerestünk egy parkolóhelyet az autónknak - ez, mivel már dél után jártunk, nem volt könnyű, rengeteg turista van a parkban - és elindultunk egy rövid kis gyalogtúrára a Tükör-tóhoz.

A Tükör-tó arról nevezetes, hogy sima vizében csodálatosan tükröződik a szomszédos Half Dome. Kétféle út is vezet oda, egy vadregényesebb és egy tolókocsival is járható. Mi odafelé a nehezebbiket választottuk, nagyon tetszett is, egyetlen hibája, hogy egyanezen az úton van reggelenként a lovastúra is, amelynek számottevő terméke bizony nem tűnik el a nap folyamán, ezért sokat kellett a lábunk nézni. A tónál azonban nagy meglepetés ért. Június révén a tóból már csak nagyon kevés volt – mint kiderült, ez egy időszakos tó, ami nyáron visszaminősül széles patakká. Sajnos így a szép tükörkép elmaradt, de az alacsony vízszint viszont remek lehetőséget adott az ide-oda gázolásra. A forró hőségben a jéghideg víz nem is jött rosszul. Itt a jéghideg nem túlzó jelző, csontig hatolóan hideg a víz – nem csoda, pár kilométerrel odébb még hó volt és a patak nagyon gyorsan folyik.

A híres Half-Dome.jpg

 Itt kellene tükröződnie a Half Dome-nak, ha több víz lenne a patakban.

Még két kisebb túrára vállalkoztunk a völgyben. Először elmentünk az El Capitán szomszédságában található  Yosemite-vízesés aljához (kemény túrával a tetejéhez is fel lehet menni, de arra nem volt időnk, se túl nagy késztetésünk). Nagyon látványos, mert igen bővizű és magas vízesés, 739 m-ről zúdul alá, s ezzel a huszadik legmagasabb vízesés a világon. Ez persze attól függ, melyik listát olvassuk, van ahol a 10. helyen van. Ami még furcsább, hogy 18 évvel ezelőtt egyértelműen a harmadik legmagasabb vízesésként említette meg minden forrás (örültünk is neki, hogy a világ második és harmadik legmagasabb vízesését is volt alkalmunk látni – a Tugela-vízesést még 1992-ben Dél-Afrikában). Úgy látszik, azóta több magasabbat is „felfedeztek”. Pedig azt hinné az ember, hogy a földrajzi felfedezések kora lejárt. A vízesést egyébként sok helyről lehet látni a völgyből, és mindenhonnan gyönyörű, bármilyen szögből is látjuk.

Yosemite Falls 1.jpg

A Yosemite-vízesés. Két lépcsőben 739 méter esik a víz

A parkbéli második helyezett, a Snow Creek-vízesés “mindössze” 652 m. Azt sajnos nem láttuk, mert csak 6-7 órás, 15 km-es, megerőltető fokozatba sorolt gyalogtúrával lehetett volna elérni, mely mellesleg 820m-es szintkülönbséget hidal át! Elmentünk viszont megnézni a Vernall-vízesést, mely (csak) 97m magas, de igen látványos. Az aljához mentünk el egy mintegy egyórás túrával, ami közben a gyalogút 120m-t emelkedik. Elég komoly túra, mivel siettünk, bizony eléggé kapkodtunk levegő után mikor felértünk. Ennél a vízesésnél is elég nagy vízmennyiség zúdul alá, így nagyon erős a folyó sodrása is. Számtalan tábla figyelmeztette a kirándulókat, hogy itt ne menjenek bele a vízbe, mert az könnyen elsodorhatja őket. Mint ahogy ez sajnos évről évre azért sajnos megtörénik, és sajnos emberéletet is követel.

Ennyi túrára futotta csak a napból, pedig még annyi érdekességet lehetett volna megnézni, és annyi mindent csinálni.  De a legfontosabb dolgokat mind láttuk, egy napba több nem fért bele. A túrázás mellett lehet a parkban még lovagolni, hajókázni, vadlesre menni, horgászni, sziklát mászni, kerékpározni, részt venni valamelyik parkőr vezette programon, vagy éppen megtekinteni a park „történelmi” épületeit. Úgy találtuk, hogy ilyen „történelmi” címet egyébként nagy előszeretettel adnak az amerikaiak minden helyesebb épületnek, ami - kis túlzással – több mint 20 éve épült. Vannak a parkban még külön gyerekprogramok, esti szórakoztató programok, és kulturális programok is. Hasonlóan sok más nemzeti parkhoz, itt is megemlékeznek a park „őslakosairól” az indiánokról. No és persze a Yosemite-ben is van az elmaradhatatlan ún. „rezidens művész”, aki mindenféle művészeti programot vezet, hogy az emberek ki tudják fejezni kreatívan azt a nagy élményt, ami a parkban éri őket.

Yosemite Falls 2.jpg

Ez a Yosemite-vízesés felső része egy másik nézőpontból.

A park szerintünk méltán olyan népszerű, páratlan látványosságokat kínál bár biztosan elhelyezkedése (a sűrűbben lakott Kaliforniában van) és sokszínűsége is hozzájárul sikeréhez. Úgy éreztük, hogy teljesen tele is van, ami nagy váltás volt a King’s Canyonhoz képest, bár a tömeg főként a völgyben lévő nevezetességek körül volt jellemző. Nem volt a parkban már hetekkel (hónapokkal?) ezelőtt sem egyetlen szabad szálláshely sem, és nagyon nehéz volt parkolót találni a völgyben. A sok látogató azt is jelenti, hogy nagyon kiépített infrastruktúra van, szerencsére itt is van ingyenes parkon belüli busz, azzal is mentünk egyik túra kiindulóponttól a másikig. Kocsival az időnk felét parkolók keresgélésével töltöttük volna.

Egy gyors - és a változatosság kedvéért hamburger – vacsora után, kifáradva, de boldogan indultunk vissza a 2,5 órás útra szállásunkig. Sajnos lekéstük a naplemente megtekintését a Tioga útról, pedig állítólag a nagy gránitsziklák gyönyörű vörösre változnak akkor. Egy kis izgalom is várt ránk, mert kocsink a sok felfelé kapaszkodás miatt jóval többet fogyasztott, mint gondoltuk, és minden civilizációtól jó 120km-re kigyulladt a sárga lámpa a műszerfalon. Mivel már harmadszor jártunk a Tioga úton, tudtuk, a kijárat előtt néhány kilométerrel van egy benzinkút, imádkoztunk, hogy elérjünk odáig, és nyitva is legyen. Nos, a benzin kitartott és bár a kútnál alkalmazott nem volt, a kútfejeknél hitelkártyával önkiszolgáló módon is lehetett tankolni.* A magyar Citibank által kibocsájtott kártyát nem fogadta el a gép, de szerencsére az indiait igen. Így sikerült utunk során a legdrágább benzinből 15 litert vásároéni, majdnem 5 dollár volt egy gallon. Akkor még nem is tudtuk milyen közel voltunk ahhoz, hogy kifogyjon a benzinünk, ugyanis június 17-én az indiai Citibank letiltotta a kártyánkat.** Ha ezt kicsit korábban teszi, akkor könnyen lehet, hogy a Tioga-hágó után csak kikapcsolt motorral gurultunk volna lefelé.

A tankolás után nyugodtabban mentünk tovább, és Pacon kívül mindannyian aludtunk rövidebbet-hosszabbat a motelig.

Off topic kiegészítés (Paco)

* A legtöbb benzinkútnál van ilyen opció (95%), de mi soha nem éltünk vele, mert ha az ember készpénzzel fizet, akkor jellemzően 10 centtel olcsóbb a benzin, mint kártyával. Ez persze kevésnek tűnik, de mi majdnem 300 gallon benzint vettünk az egy hónap alatt. Arról nem is beszélve, hogy ha az indiai kártyával kellett volna fizetni, még 2,5%-ot rátett volna a bank, plusz még az árfolyamon is buktunk volna. A magyar Citibankos kártyánk pedig debit- és nem hitelkártya, és a legtöbb kútra ki volt írva, a debit kártyát nem fogadják el, csak banki jóváhagyással. Ez itthonról nem nagyon jön meg Amerikába. Inkább maradtunk a kápénál, úgyis mindig bementünk a shopba, ha másért nem a mellékhelyiséget kerestük fel. 

 A készpénzes fizetés egyébként elég érdekesen van megoldva. Be kell menni a kasszához, befizetni egy általunk bemondott összeget, és a kútról annyit lehet akkor tankolni. Ha esetleg kevesebb fér bele a tankba, mehetünk újra a kasszához és visszakapjuk a különbözetet.

 **Na ez egy vérlázító történet. Amíg szabin voltunk, a Citibank küldött egy dátum nélküli levelet, hogy azonnal küldjük el nekik a fényképünket és a vízumunk másolatát, mert különben két héten belül letiltják a kártyánkat. Mivel mi ezt értelemszerűen nem olvastuk, június 17-én le is tiltották a kártyát. Megjegyzem ez 5 nappal a levél megérkezése után volt és nem két héttel, ez már önmagában is felháborító. De az, hogy se egy e-mailt, se egy SMS-t nem kaptunk a banktól, hogy le fogják tiltani a kártyánkat, az elfogadhatatlan. Még szerencse, hogy a magas költségek miatt semmire sem használtuk a kártyát. De képzeljétek el milyen kínos helyzet lett volna, ha mondjuk egy étteremben akartam volna fizetni és éppen nincs nálunk készpénz, vagy ne adj isten egy kórházban kellett volna kifizetni egy sürgős kezelést. Sajnos itt sem jobbak a bankok, mint otthon.

És bónuszként még néhány kép a festői szépségű parkról. (Kattints rá a képre, galéria nyílik)

A bejegyzés trackback címe:

https://usaroadtrip2014.blog.hu/api/trackback/id/tr556504149

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

attir9 2014.07.13. 11:45:18

zseniális roadtrip! nagyon irigykedem, de persze várom a többi beszámolót! főleg a Grand Tetonról és a Yellowstone parkról, ahol nekem is volt szerencsém megfordulni.

zdyzs 2014.07.14. 10:06:20

@attir9: Jönnek majd azok is! Bár mindkét parkban elég szar időnk volt. De attól még szépek.
süti beállítások módosítása