A Halál-völgyben tett kirándulásunk után Las Vegas felé vettük az irányt. A táj nem sokat változott, csenevész cserjék csoportjai csomókban, hatalmas havas hegyek háttérben. Na jó, a havas csak az alliteráció kedvéért került bele, kelet felé haladva a kopár sziklák domináltak. Átléptünk Nevadába és utunk során először és utoljára 80 mérföldes (128,75km-es) sebességgel száguldhattunk egy igen rövid szakaszon.

Viszonylag korán odaértünk, de ez nem is baj, mert a Motel6 láncban csak este hatig tartják a szállást, ha nem garantáljuk hitelkártyával. Mi pedig eddig nem tettük, ezért jó volt, hogy 5 óra után pár perccel megérkeztünk. Felcipeltük nagymennyiségű cuccunkat az emeltre – utunk során sajnos legtöbbször nem a földszinten laktunk. Még szerencse, hogy ennyi gyerekünk van és már elég nagyok a cipekedéshez. Na persze az is igaz, nélkülük fele ennyi csomagunk lett volna. Lényeg a lényeg, Las Vegasra már profin mozgott kis csapatunk, fél óra múlva már indultunk is vissza a városközpontba a Strip-re.

A Sztratosztféra kaszinó a Strip déli végén. Régen még hullámvasút is volt a tetején. 

A Strip az, amit mindannyian Las Vegasként ismerünk. A Las Vegas sugárút azon része, ahol a híres-hírhedt kaszinók vannak. Gondolom mindenkinek van kép a lelki szemei előtt arról ez hogyan is néz ki, ha máshonnan nem a számtalan filmből, ami itt játszódik (Ezek közül az egyiket a „Last Vegas”-t láttuk is a gépen LA felé – mindenkinek tudom ajánlani, könnyed vígjáték zseniális színészekkel - Morgan Freeman, Robert DeNiro, Kevin Kline, Michael Douglas - szívet melengető történettel). Nos, az életben pontosan úgy néz ki, mint a filmeken. Csillogás, pompa, fények, extravagáns alakok. Ami kevésbé látszik a vásznon, az a tömeg. Komolyan mondom, tisztára Indiában éreztük magunkat, olyan mennyiségű ember hömpölygött az utcán. Na persze nem csoda, a világ 25 (szobaszámra) legnagyobb hoteléből 15 itt van, több mint 65.000 szoba van a Stripen és közvetlen környékén.

De mindezt persze csak este láthattuk, mikor odaértünk 7 óra körül, még nappali világosság volt, semmi nem látszott abból amilyennek mindannyian elképzeljük a bűn városát. Nappal teljesen átlagos amerikai városnak tűnik. Az egy kicsit feltűnő, hogy az egyik utcában egymás hegyén hátán sorakoznak a házasságkötő-termek, melyek éjjel-nappal várják a szerelemtől, alkoholtól vagy más bódító anyagoktól megrészegült kuncsaftjaiakt. Akár Elvis előtt is fogadhatunk egymásnak örök hűséget, ami nem tudom mennyi ideig tarthat, gyanítom az itt kötött frigyek nem feltétlenül tartanak a sírig.

Korábbi utunkon Vegasban valahogy bekeveredtünk egy all-you-can-eat vendéglőbe, ahol ipari mennyiségű alaszkai rákot fogyasztottunk el (csoda, hogy nem kaptunk fehérjemérgezést). Most is valami hasonlót kerestünk, de sem vizuálisan, sem virtuálisan - az internet segítségével - nem találtunk ilyet. Annyira megéheztünk, hogy feladtuk a keresgélést és megálltunk az első utunkba eső étteremnél – és mit ad Isten, ez egy all-you-can-eat ázsiai étterem volt. Ahol egyébként volt alaszkai rák is, de itt inkább a sokkal könnyebben fogyasztható garnélákat ettük. Fejenként 10 dollárért degeszre tömtük a bendőnket  (van otthon elfogadható színvonalú all-you-can-eat 2500 forintért? – nem hiszem), letettük az autót és visszamentünk a Strip-re.

A Las Vegas sugárút

Közben természetesen besötétedett, így most már teljes fényében élvezhettük Las Vegast. A teljes fényében nem csak egy kifejezés, elképesztő, amit neonfényben itt felvonultatnak. Vagy talán már nem is neon, mert lehet, hogy a technika ezen már túllépett. Mindenesetre lenyűgözőek az esti fények.

A Mirage kaszinó és hotel

A nagy kaszinók természetesen próbálják mindenféle módon felhívni magukra a figyelmet. A Bellagio (Az Ocean’s Eleven-ből biztos ismerős!) előtt például egyedülálló szökőkút-játék van minden órában. A Mirage (szintén Ocean’s Eleven) hotel és kaszinó pedig mű vulkánkitörést szimulál félóránként. Mi mindezek ellenére nem látogattunk meg egyetlen játéktermet sem, mivel gyermekeink jóval az USA szerencsejáték-törvényeinek megfelelő korhatár alatt voltak és nem akartunk a kivezettetés sorsára jutni. Egyébként sem szeretjük a szerencsejátékokat, nem is vágytunk beülni egy rulettasztal vagy a félkarú rablók mögé.

A Venetian. Dózse-palota, Rialto, még gondolák is vannak!

A sok fantasztikus esti műsorra sem volt jegyünk, pedig láthattuk volna a Cirque Soleil-t vagy Olivia Newton John műsorát (a poszterek tanúsága szerint csodákra képesek a plasztikai sebészek és/vagy a photoshop, a hölgy már 66 éves !!!) Így inkább csak az utcán lődörögtünk, de azt sem sokáig bírtuk, inkább szépen visszagyalogoltunk az autónkhoz és elhajtottunk a motelünkbe.

Nem bántuk meg, hogy egy estét itt töltöttünk, de azt sem, hogy ennél többet nem szántunk rá.

Bónuszként mindenkinek ajánlom az örökbecsű ZZ Top idevaló számát - Viva Las Vegas