14 nemzeti parkot, 2 nemzeti emléket (national monument – ezek nagyon hasonlóak a nemzeti parkokhoz, de valami miatt más a jogi státuszuk), 2 állami parkot és 2 élményparkot látogattunk meg utunk során.
Csináltattam néhány egyen-pólót magunknak. Ahol sokan voltak, ott sokat segített, hogy könnyen megtaláljuk egymást. Na meg emléknek sem lesz rossz.
Összesen 6.773 mérföldet tettünk meg, ez 10.900 kilométer. Ennél kevesebből már el tudtunk volna vezetni Los Angelesből New Yorkba és vissza, azaz át tudtunk volna kelni retúr a nyugati partról a keletire. De tudom, még ez sem mond sokat. Mondok helyette inkább egy európai körutat, azt talán könnyebb elképzeli. Ennyi kilométerből egy Budapest – Lisszabon – Párizs – Berlin – Kijev – Athén – Budapest túrát is meg lehetne csinálni. Sokat ültünk az autóban. Nagyon sokat. Szerencsére a Dodge Grand Caravan nagyon jó partnerünk volt végig, a sok csomag ellenére nagy helye volt mindenkinek, nem kellett szorongani. Talán meg lehetett volna pár száz dollárt takarítani egy kisebb autóval, de nagyon jó döntés volt ilyen nagyot bérelni. Ekkora távolságnál ezen nem szabad spórolni.
Napi átlagban 352 km-t mentünk. Ez azt figyelembe véve, hogy 20 látnivalót láttunk 31 nap alatt, elég sok. Volt olyan nap, hogy 6-7 órás túrázás mellett még mentünk 250 km-t is. Leghosszabb vezetésünk egy nap 1020 km volt, Kalispell városából Portland-be. Cserébe másnap Portlandben csak 48 km-t mentünk, ez majdnem a legkevesebb, ennél csak akkor mutatott kevesebbet a kilométerszámláló, mikor Disneylandet látogattuk meg (42 km-t).
1120 liter benzint használtunk el, azaz nagy átlagban valamivel több, mint 10 litert fogyasztott az autónk. Azt figyelembe véve, hogy egy üresen is közel két tonnás gépjárműről van szó, jól megpakolva, egy ruhásszekrény légellenállásával, melyet 3600 köbcentis (!!!) motor mozgat, ez nem is tekinthető rossznak. Persze nem száguldoztunk, jellemzően 90 -100 körül volt a sebességünk a szigorú amerikai sebességkorlátozásoknak köszönhetően, viszont nagyon sok hegyet megmásztunk, volt olyan nap, mikor háromszor is felmentünk háromezer méter fölé és máskor is pattogott a fülünk rendesen a sok szintváltozástól.
Az 1120 liter benzin 1150 dollárba került, tehát nyugodtan mondhatjuk, egy liter benzin az USA-ban átlagban egy dollár. Fele annyi, mint otthon. Persze az is igaz, ez 85-ös oktánszámú, messze nem az a minőség, mint Európában – nem is nagyon lehetett érezni az autón, hogy 283 (!!!) lóerő lakozik benne.
Ennyire azért nem olcsó, ez egy ősrégi kútfej a 66-os út mellett.
Utunk során 19 különböző helyen aludtunk, jellemzően a Motel6 lánc moteljeiben, de ahol nem volt ilyen közel ahhoz a parkhoz, amelyet meg akartunk nézni, ott mást választottam.
Legészakabbra a Glacier Nemzeti Parkban jutottunk el, nagyjából az északi szélesség 48,7-ig fokáig. Ez hazánkban Jósvafőn az Aggteleki Nemzeti Park igazgatóságának felel meg. Ebből (is) láthatjuk, milyen hatalmas szerencsénk van a Golf-áramlattal Európában, a Glacier Nemzeti Parkban még sok helyen hó volt és a magasabban fekvő utak még le is voltak zárva. Június 19-én! Nálunk azért ilyen még az Alpokban is nagyon ritkán fordul elő júniusban.
Tulajdonképpen megérkezésünk után végig északabbra voltunk, mert legdélebbre Los Angelesben jutottunk, az északi szélesség 32,8-ig fokáig. Ez a mi környékünkön a líbiai Tripolinak felel meg Afrikában. Meleg is volt. De nem annyira, mint az északabbra fekvő Death Valley-ben. Ott tapasztaltuk meg a legnagyobb forróságot, 46,7 Co volt a nemzeti park látogatoi központja előtti kijelzőn. Valószínűleg a kontinens legmélyebb pontján Badwaterben még ennél is melegebb volt, de ott nem volt hőmérő. Az még nekünk a Delhi melegben edződött legionáriusoknak is sok. A leghidegebb Jackson városában Wyomingban volt, ahol 3 Co fokra ébredtünk reggel. Na, ott fáztunk is.
