Június 4, szerda - 468 km.

Ezen a napon végre nekikezdhettünk annak a nagy túrának, ami miatt átrepültük az óceánt. Bár nagyon élveztük Los Angeles látványosságait – különösen a Universal Studios élményparkot – azért mi elsősorban a természet miatt látogattunk el az USA-ba. Nagy izgalommal vegyes várakozással keltünk fel, hiszen ezen a napon végre megkezdhettük az igazi road tripet.

Egy gyors és továbbra is nagy becsben tartott reggeli után útnak indultunk, mert minél előbb el akartuk érni úticélunkat, a Sequioa Nemzeti Parkot. Profi módon, mindenféle kavargás nélkül kijutottunk a városból. Elhagyva Los Angeles agglomerációját, egy lágyan ívelt, dombos területre jutottunk, melyet gyér növényzet borít, valószínűleg kevés itt a csapadék. A dombokat elhagyva egy végtelennek tűnő síkságra értünk. Mindenfelé hatalmas gyümölcsösök voltak, elsősorban narancsültetvény, de termelnek itt még rengeteg epret, őszibarackot, nektarint és cseresznyét is.

Egy névtelen, de hatalmas mammutfenyő

Erről a síkságról felkapaszkodva a Sierra Nevada nyugati lejtőin eljutottunk a parkba, amely számomra az egyik legjobban várt úticélunk volt. Már korábbi utunk során is lenyűgöztek a hatalmas fák, amelyek sok ezer éve növekednek itt a hegység oldalában. Ennek ellenére nem tudatos választás volt, hogy ez legyen az első park, amelyet meglátogatunk, egyszerűen így tudtam a legjobban felfűzni a meglátogatni kívánt parkokat.

Kora délután értük el nagy utazásunk első parkbejáratát – melyek egyébként szinte teljesen ugyanolyanok mindenhol, ahol jártunk – és itt meg is vettük az USA összes nemzeti parkjára egy évre egy autóra érvényes belépőnket. Sőt, mint kiderült akár két család is használhatja a belépőt egy éven keresztül. (Aki érdeklődne, már elígértem a miénket :-)

A Sequoia Nemzeti Park bejárata

58 nemzeti park van az USA-ban, de a Nemzeti Park Szolgálat összesen 401 különböző területet kezel (történelmi csaták helyszíneit, nemzeti tengerpartokat, nemzeti emlékhelyeket stb. itt olvashatod melyeket, ha érdekel), és a belépő ezekre is mind érvényes. Ez a lelátogathatatlan mennyiségű látványosságra érvényes belépő 80 dollárba kerül!!! Ha feltételezem, hogy megosztom a belépőt egy másik családdal, az egy ötfős család esetében lényegesen olcsóbb, mint elmenni moziba. És ezért a jelképes összegért olyan kiemelkedő szolgáltatást kap az ember, ami minden képzeletet felülmúl. Szépen karbantartott sétautak, minden igényt kielégítő látogatói központok (a nagyobb parkokban több is, már a Sequioában is három van), informatív írott anyagok, piknikező helyek, sok helyen ingyenes belső buszjáratok, lelkes és nagyon barátságos parkőrök serege, akik ezredszerre is őszintén mosolyogva magyarázzák el, mit érdemes megnézni a parkokban. Tényleg öröm ezekben kirándulni – tele is vannak, az amerikaiak ki is használják a lehetőséget. Mi is ezt tettük.

Sárgahasú mormota

A Sequioa Nemzeti Park az USA második legrégebbi nemzeti parkja, 1890 óta védett hely. A védelmet a hatalmas mammutfenyőknek köszönheti, melyek a világ legnagyobb élő szervezetei, és csak itt a Sierra Nevada keleti lejtőin élnek, ahol a mikroklíma kedvező nekik. A Sierra Nevada hegység kiterjedésre nagyobb, mint az Alpok, magasságban összemérhető vele, itt van (Alaszkán kívül) az USA legmagasabb csúcsa, a 4.420 méter magas Mt. Whitney. A magas hegyek útját állják az óceán felől érkező nedves légtömegeknek, ennek következtében több mint 3 méteres hótakaró borítja a hegyoldalakat telente. Ez a sok csapadék elengedhetetlen a mammutfenyők fejlődéséhez. Csakúgy, mint az erdőtüzek is. A mammutfenyő vastag kérge (mely elérheti a 75 centiméteres vastagságot is) ugyanis nagymértékben tűzálló, ezért a fák nem gyulladnak meg. Tobozaik viszont csak ekkor nyílnak ki, a hő hatására. Ebben az a logika, hogy az erdőtűz felégeti az aljnövényzetet, elpusztítja a nem tűzálló fákat, ideális feltételeket biztosítva a mammutfenyő-csemetéknek a növekedéshez. Éltető fényhez jutnak, és a hamu még meg is termékenyíti a talajt.

A "Szenátus" nevű facsoport

Nem csak tűzállók a fák, hanem faanyaguk a gombák és más élősködők szaporodását gátló anyagokkal van átitatva. Emiatt a már kidőlt fák is rendkívül lassan korhadnak el, akár több száz évig is az erdő talaján maradnak. Szóval adott egy tűzálló kéregbe burkolt, antibiotikumokkal és gombaölővel átitatott fa – nem sok minden történhet velük. Nagyon sokáig is élnek, akár 3000 éven túl is az erdő díszei maradhatnak, a Wiki szerint a harmadik leghosszabb életű élőlények a földön. Eközben persze gigantikus méretűre tudnak növekedni, a legnagyobb példányuk (General Sherman) 83,8 méteresre nőtt és kerülete 31,3 méter, azaz ha pont kör lenne, akkor cca. 10 méteres lenne az átmérője. Csak összehasonlításképpen a SOTE épülete a Nagyvárad téren 88 méter magas. Majd nézzetek fel rá legközelebb, ha elhajtotok mellette kocsival, hogy van olyan hatalmas fa, amely majdnem olyan magasra nőtt. (Van olyan is, ami jóval magasabb, de azok nem ilyen vastagok – ezekről később)

A világ egyik legnagyobb élőlénye (lásd a vitát a kommentekben)

Becslések szerint a General Sherman 1.910 tonnát nyomhat. Ez olyan gigászi szám, amit megint csak nem lehet felfogni. Az Airbus 320-as (amelyekkel a WizzAir is repül) legnagyobb verziója üresen 73,8 tonnát nyom. Azaz a világ legnagyobb fájának súlya több, mint 25 darab repülőgépé!!! Persze ez csak becslés, de ha 20%-al kevesebb, akkor is 20 nagy repülőgép súlyának felel meg.

De mindezek a számok igazából semmit nem jelentenek, ezeket az óriásokat látni kell. Ezért is utazunk el ide újra. Nem lehet leírni, milyen érzés a templomtoronynyi, gigászi fatörzsek között sétálgatni. Újra és újra elfogja az embert a természet nagysága iránti tisztelet, ezek mellett a titánok mellett azonnal átérezzük, milyen apró kis pontok vagyunk emberként. Rövid kis emberi létünk múló pillanat csak a fák által átélt évezredek mellett. Nagyon mély és megnyugtató béke szállja meg az embert. Aki ismer, tudja, hogy a materializmus –spiritualizmus skálán nálam közelebb kevesen vannak az előbbihez, de ezeknek a békés kolosszusoknak szerintem is egészen különleges kisugárzásuk van. Már közöttük sétálva is érezni lehet, de még erősebb lesz, ha megérintjük ezer éves kérgüket. Én minden alkalommal libabőrös lettem, amikor a kezem hozzáért a nagy fákhoz.

Selfie fával. Nagy fával. Nagyon nagyon nagy fával.

Szerencsénkre – a látogatói központban kapott tanácsok alapján – olyan túrát választottunk, ahol legtöbbször csak mi voltunk az ösvényen, így háborítatlanul élvezhettünk az erdőt. Természetesen megnéztük a legnagyobb látványosságokat is, de jobban élveztük, mikor másoktól nem zavarva élvezhettük az erdő békéjét. A hatalmas fák elszórt csoportokban, vagy egyedül nőnek az erdőben. Lenyűgöző látni az egyes fákat és a nagyobb csoportokat is.

A „kötelezően” megtekintendő nevezetességek között van egy kidőlt óriás is, amelyben katonákat szállásoltak el és kantinként is működött korábban. Felmerül az emberben, mitől is dőlhet ki egy olyan fa, amelyen sem a tűz, sem a kórokozók nem fognak. Nos, legnagyobb ellenségük mégis csak a tűz, mert elég egy kis sérülés a kérgen és az igazán nagy erdőtüzek (amiből 3000 év alatt azért biztosan akad egy pár) azért megkárosítják a fákat. Fel nem gyulladnak, de a törzsük egy része elszenesedik, akár el is éghet. Számtalan olyan fát láttunk, amelybe óriási odút égetett a tűz.

Bármilyen meglepő ez egy élő fa

Ettől még zölden virulnak, de már nem lesznek teljesen egészségesek. A sérült fa előbb-utóbb elveszti az egyensúlyát – itt persze megint évszázadokra gondoljatok – és mikor tavasszal a hóolvadás, vagy egy nagyobb esőzés után a talaj nagyon vizes lesz, a szél ki tudja őket dönteni. Gyökereik ugyanis nagyon sekélyek, alig egy méterre hatolnak le a talajba.

Ennyi maradt meg az egyik kidőlt fa gyökeréből.

Nehezen szakadtunk el a fáktól, de el akartuk érni még világosban a szállásunkat, egy kilátóhely közbeiktatásával, ahonnan állítólag gyönyörű a naplemente. Ezt nem tudjuk igazolni, mert végül nem vártuk ki, nagyon későn nyugszik a nap júniusban. Ez volt az egyetlen olyan park, ahol tudtam magán a parkon belül szállást foglalni. Egy nagyon hangulatos faépületben volt a szobánk, semmivel sem volt sem jobb, sem rosszabb, mint az addigi motelünk, viszont négyszer annyiba került. Na ja, a helyet meg kell fizetni. Meg persze azt is, hogy a földszinten szép nagy hall volt, kandallóval, ahol ropogott a tűz (ahogy lement a nap meredeken esni kezdett a hőmérséklet) és kényelmes karosszékekben lehetett üldögélni. Valaki éppen előadást tartott valamiről, de részünkre nem derült ki miről és ki, mert mire visszaértünk a vacsorából, már nem volt ott. Pedig még be is volt öltözve valamilyen jelmezbe.

Pazar élmény volt. A hosszú nap és az időeltolódás ezen a napon is hamar ágyba kergetett minket.