Június 7. – 679 km
Ahogy írtam a posztot jöttem rá milyen morbid neve is van Death Valley-nek. Angolul valahogy nem üt annyira. De így magyarul... Hiába, ha az ember nem az anyanyelvén hall/olvas valamit, soha nincs olyan mély hatással rá. Na de vissza a lényeghez.
Lassan már rutinná váló korai kelés után nekivágtunk egy hosszabb útnak, estére Las Vegasban volt szállásunk. Annyi jelentős előnye volt annak, hogy a Yosemite-völgytől 160 kilométerre laktunk, hogy a mai napon ennyivel kevesebbet kellett megtennünk.
Nem véletlenül hívják ezt a hegyláncot "havas hegység"-nek.
A reggeli tankolás közben ismét szembesültünk azzal, mennyire jól is élnek az amerikaiak (ez egyébként mindennapos élmény volt, de itt talán a normálisnál is jobban feltűnt). A benzinkúthoz folyamatosan érkeztek dübörgő V8-as motorokkal azok a brutális méretű pick-upok, amelyeket csak az USA-ban lehet látni. A legtöbb olyan méretű motorcsónakokat húzott maga után, amelyekkel Fa Nándi valószínűleg a Holdra is el tudna hajózni, minimálisan 450 lóerős erőgépekkel a tatjuk végén. Amelyik pick-up mögött nem egy rózsadombi lakás ára gurult, annak a platója telis-tele volt rakva kempingcuccokkal. soknak a vonóhorgára extra plató volt felszerelve, leginkább ipari méretű hűtőládákkal, amelybe egy indiai család féléves élelmét be lehetne tárolni (pedig az nem három főből áll!). Ez igazolta a szállások árai alapján kialakult képet, Mamoth Lakes olyan turistaparadicsom, ahova nem a legvékonyabb pénztárcájúak járnak kikapcsolódni.
Mammoth Lakes városkája a tengerszint felett 2400 méteres magasságban van, ahonnan a nap során le kellett jutnunk az amerikai kontinens legalacsonyabb pontjára, a tengerszint alatt 86 méterre. Ezt nagyon szép fokozatosan tettük meg, a 385-ös út folyamatosan ereszkedik lefelé, baloldalunkon a Sierra Nevada 4000 méteres csúcsaival. Volt lehetőségünk nézelődni, mert az út jellemzően nyílegyenes, forgalom pedig alig volt. A Sierra Nevada keleti lejtői nagyon meredekek, néhány kilométeren belül le lehet jutni a 4000 feletti hegyekből az 1000 méter magasan levő Owens völgybe, ahol mi is autóztunk. Fenséges látvány a nagy hegyek vonulata, sikerült is a nagy nézelődésben elmulasztanunk a leágazást a Halál-völgy felé, de szerencsére hamar észrevettük.
Sokáig ilyen gyönyörű hegyek mellett autóztunk.
A hosszú úton Peti kiválogatta a lányok telefonján, saját MP3-as lejátszóján és az én gépemen levő zenékből azokat, amelyeket a legjobbnak ítéltünk meg (mindenki jelölhette saját kedvenceit), 440 zeneszámot, kb, 20 óra zenét. Végül is egy road-trip nem lett volna az igazi zene nélkül! Szerencsére az út előtt beruháztam egy inverterbe, ezért tudtuk használni a számítógépeket az autóban. Ha bárki 3 tinédzserrel hosszabb útra vállalkozik, ez kötelező beruházás. Bár a legnagyobb meglepetésemre viszonylag keveset használták a gyermekeim, kevesebbet, mint én gondoltam, de azért életmentő volt (vagy legalábbis sok nyávogástól megkímélt minket). A másik nagyon kihasznált beruházásunk az USB csatlakozós töltő volt. Na, az állandóan kellet, hol a telefonokat, hol a feleségem tabletjét töltötte.
Ennyire kanyarog az út és ez volt a jellemző forgalom.
Van lehetőségem ilyen jelentéktelen dolgokat is leírni, mert utunk teljesen eseménytelen volt, és a híres-hírhedt Halál-völgy sem egy olyan látnivaló, amelyik túlterheli az érzékszerveket. A Death Valley az „összefüggő” (ez jelenti azokat az államokat, amelyek Kanada és Mexikó között helyezkednek el) USA legnagyobb kiterjedésű nemzeti parkja – 13.648 km2 (a legnagyobbak természetesen Alaszkában vannak, az első tíz legnagyobból hét!), és egyben az egyik legfiatalabb is, csak 1994 október 31-én lett nemzeti parkká nyilvánítva. A nagyságáról csak annyit, hogy nagyobb mint Bács-Kiskun és Baranya megye együtt. Ezen az óriási területen gyakorlatilag semmi nincs. Az amerikaiak szerint persze ez a világ legmelegebb pontja, állítólag 1913. július 10-én 56,7 Celsius fokot mértek. Ez azután lett a legmagasabb mért hőmérséklet a világon, hogy 2012-ben egy tudományos bizottság úgy találta, hogy a 90 évvel korábban Líbiában mért 58 Celsius fok (melyet legtöbben a melegrekordként ismerünk) nem pontos mérés alapján történt. Hogy miért volt pontosabb az 1913-as amerikai mérés, mint az 1912-es brit, azt én nem tudom megítélni, de biztosan érdemes lenne megnézni a tudományos bizottság összetételét, na meg azt is, hogy ki finanszírozta a vizsgálatot… Már csak azért is nehéz elhinni ezt, mert ugyanebben az évben mérték a legalacsonyabb hőmérsékletet is, mínusz kilenc fokot (!). Mennyi annak az esélye, hogy egész véletlenül pont ugyanabban az évben volt a leghidegebb és a legmelegebb is?
Vannak ugyan homokdűnék is, de nem ez a jellemző.
Mi a Panamint-völgy felől érkeztünk, és a nemzeti park határát jelző tábla utáni első kilátóhelyen rögtön azt hittük, hogy a Halál-völgyet látjuk, pedig csak a Panamint-völgy volt a lábunk előtt. Ezt csak később tudtunk meg biztosan, mert ennek a parknak nincs a bejáratánál ellenőrzőpont (azaz ha valaki nagyon akar, ingyen is be tud menni), ezért csak a látogatói központban kaptunk térképet, amely Furnace Creek-ben, mélyen a parkban van. De azért az úton feltűnt, hogy még nem lehetünk a Halál-völgyben, mert miután leértünk a völgy aljára, szinte azonnal elkezdtünk ismét kapaszkodni. Ki is írták, hogy kapcsoljuk le a légkondit, hogy ne melegedjen túl a motor. Ezt én először nem vettem komolyan, de mikor 10 kilométere masszívan kettesben-hármasban mentünk felfelé (mert annyira meredek volt az út – megint felmásztunk közel 2000 méter magasra) és a kocsi vízhőmérséklete elkezdett emelkedni, kikapcsoltam én is. Szerencsére mielőtt megfőttünk volna, átértünk a Panamint-hegységen, és valóban elértük a Halál-völgyet.
A Panamint-völgy
A Halál-völgy olyan, mint amilyennek egy nagyon kopár sivatagot elképzel az ember, magas hegyekkel körbevéve. Elsősorban ezek miatt nincs szinte semmi csapadék és van olyan nagyon meleg. Keletről eleve nem jöhetne sok csapadék, mert több ezer kilométer szárazföldön kellene keresztülrepülnie a felhőknek. Nyugatról pedig előbb a Sierra Nevada 4000 méter magas csúcsai, majd a Panamint-hegység 3000 méteres hegyvonulata állja útját az óceán felöl érkező nedves léghullámoknak. Igazából már a Sierra Nevada keleti oldalán is alig esik csapadék, de a következő hegységen már tényleg szinte semmi nem jut át, volt több olyan év is, mikor egyáltalán nem esett az eső. A kapott anyagok szerint a rendkívüli meleget is a hegyek okozzák. Az egész Halál-völgy egy óriási katlan, és így a meleg levegő éjszaka a hegyek miatt nem tud kiszellőzni a völgyből. Amiatt, hogy a katlan alja nagyon alacsonyan van, a levegő nyomása egészen magas, és nem engedi felszállni a meleg levegőt, amelynek helyére ráadásul a hegyek miatt nem tud hidegebb levegő beáramlani. Ezért csak a meleg levegő cirkulál körbe-körbe.
46,7 Celcius fok.
A völgy nagy része a tenger szintje alatt fekszik. Amerikában az utakon sokfelé kiírják a tengerszint feletti magasságot, itt elég jópofa, ahogy egyszer csak elhaladunk a nullát jelző tábla mellett és még lefelé megyünk. Elmentünk a legalacsonyabb pontra, Badwaterbe is (elég érdekes, hogy a legmagasabb hegycsúcs és a legalacsonyabb pont alig 135 kilométernyire van egymástól ebben a hatalmas országban). Ha egészen nagy arcom lenne, mondhatnám, hogy nekünk a 47 fok már meg sem kottyan, annyira hozzászoktunk a meleghez Delhiben - de ez nem lenne igaz. Nagyon-nagyon-nagyon melegünk volt, mikor kiszálltunk az autóból. Kifejezetten égetett a nap. Mondjuk itt Indiában is nagyjából 40 fokig vagyunk hitelesítve, mikor annál melegebb van, akkor elkerüljük, hogy a szabadban legyünk. Pedig van melegebb, kollégáim szerint amíg távol voltunk Delhiben végig 45 fok körül vagy inkább felett volt a napi maximum.
Ilyen színesek a sziklák.
Azon felül, hogy a tengerszint alatt és rekord melegben jár az ember (a látogató-központ kijelzője szerint 46,7 Co fok volt), más látnivaló ilyenkor nyáron kevés van. Aki szeretne kirándulni is a Halál-völgyben –mert természetesen itt is sok túrázási lehetőség van - annak kora tavasszal érdemes idelátogatni, amikor kezelhető a hőmérséklet. Ami még érdekes, hogy egészen sajátos színűek a sziklák, zöld, sárga, vörös és fekete színek váltják egymást, néhol egészen szürreális kavalkádban. Van is egy „Műveszek útja” elnevezésű útszakasz, ahol a legcifrább alakzatok láthatók. Szép lassan átautóztunk ezen is, majd elindultunk Las Vegas felé.
Ez sem egy pszihedelikus szemétlerakó, ilyen színeket kevert ki a természet.
