Azt talán tudja mindenki, hogy Utah állam nagy részét mormon telepesek népesítették be. A XIX. sz. végén érkeztek ide, mert keletebbre vallásuk miatt üldözték őket. (Itt meg gondolom annyira rosszak voltak a feltételek, hogy más nem nagyon akart letelepedni.) Mind a mai napig az állam lakosainak 65-70%-a Az Utolsó Napok Szentjeinek Jézus Krisztus Egyháza tagja – azaz mormon. Ez a korai betelepedés legtöbbször egészen szervezett formában ment végbe, a vallási vezetők kijelölték hova fognak menni és a hívek csatlakoztak.
1879-ben új települést kívántak létrehozni a San Juan folyó mellett, mivel a Colorado-folyótól keleti partján még alig voltak telepesek. A kiküldött felderítő csapat meg is találta az ideális helyszínt. A meglévő farmjaikból két út is vezetett a tervezett helyre. Ezek azonban legalább 800 km-t jelentettek volna. Ezért a mormon elöljárók egy rövidebb út mellett döntöttek, amelynek csak egy apró szépséghibája volt, a kb. 700 méter magas sziklafal, amely végigfut a Colorado-folyó mellett. Az edzett mormonok azonban találtak egy hasadékot a sziklában (ez a Hole-in-the-Rock), ahol már csak 600 méteres sziklafal állt az útjukban és a folyó túloldalán is látható volt egy szuper kis kanyon, gondolták, majd ott mennek tovább.
Itt van a nyilás, amelyen a telepesek lementek a folyóhoz.
Nos, 1879 novemberében neki is indult a csapat. 250 nő, férfi és gyermek, 83 szekér, és több mint 1000 lábasjószág. Hamar eljutottak a sziklafalig. Mivel robbanószerünk nagyon kevés volt, ott több mint 2 hónapig tartott, amíg sikerült nekik kezdetleges eszközeikkel kiszélesíteni a hasadékot (ja, azt el is felejtettem írni, hogy a felfedezett nyílás eredetileg nem volt elég széles a szekereiknek!!!) és fatörzsekből összeeszkábálni egy olyan rámpát, ahol a szekereiket le tudták engedni. Kötelek és az állatok segítségével 82 szekeret le is juttattak a helyenként 45%-os (!!!) lejtőn, mikor az expedíció vezetője észrevette, hogy saját családja még fent van. Őket valahogy ottfelejtették. Egyedül visszament értük (meg ne kérdezzétek miért nem vitt magával mást) és halált megvető bátorsággal nekiindultak a lejtőnek, úgy, hogy egyetlen lovuk, a felesége és ő maga próbálta visszatartani a megrakott szekeret az inkább csúszdának beillő lejtőn. Csodával határos módon egy darabban leértek, bár a feleségének eltört a karja.
Ezen a "lejtőn" kellett a szekereket és állatokat lejuttatni. No comment
Az elszánt emberek kálváriája azonban nem ért véget, a folyón átkelve kiderült, a túloldalon könnyű előrejutással kecsegtető kanyon hamar véget ért és újabb nagyon nehéz útszakasz vár rájuk. A hat hetesre tervezett út több mint hat hónapig tartott. Ennyit a „rövidebb” útról. De végül majdnem eljutottak a tervezett helyre (kb. 20 mérfölddel korábban álltak meg) és megalapították Bluff városának elődjét.
A Hole-in-the-Rock utat még pár évig (egyes források szerint csak egyetlen egy évig) használták, utána sokkal jobb és egyszerűbb utat találtak.
Ki-ki döntse el, ez a történet milyen mértékben szól az emberi kitartásról, mennyire az elvakult hitről és mennyire a szimpla emberi hülyeségről. Mindháromból bőven volt az expedíció tagjaiban az biztos.
